BEVEZETŐ
ALKOTÓK
GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
 HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia
NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

   

Bibliográfiák

Műveinek első kiadásai. [A leporellók felsorolása nélkül]

  • Csuklódon kibuggyan a vér. Versek, Budapest, Szerzői kiadás, [1930?];
  • Ülj asztalomhoz. Versek, Budapest, Gyarmati ny., 1932.;
  • Kifosztott táj. Versek, Budapest, Antos és Társa ny., 1936.;
  • A lélek panaszaiból. Versek, Budapest, Cserépfalvi, 1942.;
  • Teremtés tanuja. Válogatott versek. [1928 –1945], Budapest, Cserépfalvi, 1945.;
  • Az állatok iskolája. Mesék, versek, Budapest, Singer és Wolfner, 1946.;
  • Gyermekbánat. Versek, Budapest, Hungária, 1947.;
  • Négy vándor és más mesék, Budapest, Dante, 1947.;
  • Kagylóban tenger. Versek, 1942 –1947, Budapest, Dante, 1947.;
  • Ezen a földön. Új versek. Budapest, Athenaeum, [1948.];
  • A hűség és hála éneke. Költemény, Budapest, Athenaeum, 1949.;
  • A nép szívében. Versek, Budapest, Szépirodalmi, 1952.;
  • Mint égő lelkiismeret. Válogatott és új versek, 1928 –1953, Budapest, Szépirodalmi, 1954.;
  • Mese a kiscsikóról, akinek még nincs patkója. Verses mese kispajtásoknak, Budapest, Ifjúsági, 1954.;
  • Kecskére bízta a káposztát. Mesék és versek, Budapest, Ifjúsági, 1954.;
  • Tilinkó. Mesék és versek gyermekek számára, Budapest, Magvető, 1955.;
  • Alkonyi halászat. Versek, Budapest, Szépirodalmi, 1956.;
  • Tűzből mentett hegedű. Új versek, Budapest, Szépirodalmi, 1963.;
  • Erdőben-berdőben. Gyermekversek, Budapest, Móra, 1964. [További kiadásai Száll az erdő címmel jelentek meg.]
    Zuzmara a rózsafán. Válogatott versek, Budapest, Szépirodalmi, 1964.;
  • Tegnap. [Visszaemlékezések], Budapest, Magvető, 1966.;
  • Fölforrt az ég. Versek, Budapest, Magvető, 1967.;
  • Békabánat. Gyermekversek, Budapest, Móra, 1970.;
  • Bekerített csönd. Versek, Budapest, Szépirodalmi, 1971.;
  • Féktávolságon belül. Cikkek, karcolatok, Budapest, Szépirodalmi, 1973.;
  • Sirály. Összegyűjtött versek, 1925–1972, Budapest, Szépirodalmi, 1973.;
  • Ahogy a kötéltáncosok. Versek, Budapest, Szépirodalmi, 1975.;
  • Meszelt égbolt. Versek, Budapest, Szépirodalmi, 1976. (Mikrokozmosz füzetek);
  • Akit az Isten nem, szeret. [Összegyűjtött versek], Budapest, Szépirodalmi, 1976.;
  • Reménytelen győzelem. [Válogatott versek], Budapest, Magvető – Szépirodalmi, (30 év), 1979.;
  • Az ezernevű lány. Mesejáték, Budapest, Móra, 1979.;
  • Mindennapi halálom. Versek, Budapest, Szépirodalmi, 1979.;
  • Főhajtás a túlvilágra. Versek, Budapest, Kozmosz [Móra], 1980.;

Reprezentatív válogatások

  • Tollászkodik a tavasz. Gyermekversek. Vál.: T. ASZÓDI Éva, Budapest, Móra, 1976.;
  • Só és emlékezet. Válogatott versek, 1925–1981. Vál., szerk.: SINKA Erzsébet, Budapest, Argumentum, 1997.;
  • Erdei mulatság. Válogatott versek és mesék, összeáll.: ZELK Zoltánné, ill.: RADVÁNY Zsuzsa, Budapest, Santos, [1997], [1999], [2001], [2002], [2005].;
  • Válogatott versei. Szerk., utószó: SINKA Erzsébet, Budapest, Unikornis, (A magyar költészet kincsestára), 1998.;
  • Négy vándor és más mesék. S. a. r., utószó: SINKA Erzsébet, Budapest, Unikornis, (Nagy magyar mesemondók), 2004.;
 

 
 
ALKOTÓK - ZELK ZOLTÁN

ZELK Zoltán (Érmihályfalva, 1906. december 18. - Budapest, 1981. április 23.): költő, író.

Falusi zsidó kántor fia volt, autodidakta módon képezte magát. Inasnak állt, majd alkalmi munkából élt. 1921-től részt vett az erdélyi ifjúmunkás-mozgalomban, 1925-ben Magyarországra települt, és tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspártnak. 1926-ban letartóztatták, és Romániába toloncolták. 1928-ban visszaszökött, és álnéven élt. 1925-től Kassák folyóirataiban publikált (Dokumentum, Munka), 1928-tól a Nyugatban és más ismert folyóiratokban, napilapokban. 1937-ben rövid időre ismét letartóztatták. 1942-től 1944-ig munkaszolgálatos volt; szökése után illegalitásban élt. 1945-1952 között az MKP tagja, a Szabadság rovatvezetője, a Népszava munkatársa, az Athenaeum Kiadó lektora. 1952-től 1956-ig a Kisdobos szerkesztője. Az 1950-es évek elejétől a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1957-ben államellenes tevékenységért 3 évre ítélték, de 1958 októberében szabadult. 1962-től szabadfoglalkozású író volt. 1948-ban Baumgarten-, 1949-ben és 1954-ben Kossuth-díjat, 1951-ben és 1974-ben József Attila-díjat kapott.
A Nyugat harmadik nemzedékéhez sorolják, bár indulásakor a kései avantgárd híve volt (Csuklódon kibuggyan a vér, 1930). A harmincas években költészete klasszicizálódott, verselése a nyugatos ízléshez, tematikája az önéletrajzi realizmushoz közeledett (Kifosztott táj, 1936; A lélek panaszaiból, 1942). 1945-ben Teremtés tanúja című kötetében összefoglalta addigi életművét. Zelk Zoltán az új világot utólag naivnak bizonyuló tudattal érezte a magáénak, a helyzetet és a hatalom ideológiáját félreértve „pártos” költő lett (A hűség és a hála éneke, 1949; A pártos éneke, 1950; A nép szívében, 1952). Ezt lírája is megsínylette; sematikussá vált, dal- és ódaköltészete önkéntelen paródiának hat. 1956-i szereplése és későbbi költészete a csalódás okozta mély megrendültségre vall. Tűzből mentett hegedű (1963) című kötete személyes tragédiájának lírai dokumentuma. Más szerelmes versekkel együtt Sirály című költeményében börtönbüntetése idején elhunyt feleségét gyászolja az elégia és a zsoltár hagyományát megújítva, szürrealisztikus képekkel, a zenei rapszódiák kötetlenségét utánozva. Költészetében megnő a régi magyar irodalom műfaji és ritmusemlékeinek jelentősége (Régi módi). A hatvanas években szaporodtak a szétdúlt élet értelmetlenségét hirdető vallomásai (Zúzmara a rózsafán, 1964), s egy lobbanásnyi szerelem is csak az öregkorral való szembenézés kényszerét erősíti (Fölforrt az ég, 1967). A kései kötetek (Bekerített csönd, 1971; Ahogy a kötéltáncosok, 1975; Meszelt égbolt, 1976; Mindennapi halálom, 1979) alapszólama a magány, a betegség, a halál; egyúttal emlékek visszapergetése, búcsú a világtól, élő és holt közelállóktól, íróbarátoktól. A kései Zelk Zoltán nem az engesztelő derű vigaszával készült a távozásra (Félszáz év). Gyermekversei és verses meséi a műfaj termékeny és népszerű művelői között jelölik ki helyét. Több kötet szépprózát is írt. Műveit második felesége, Sinka Erzsébet gondozza.

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Csűrös Miklós szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

vissza

 

Életműkiadás: Zelk Zoltán művei, Budapest, Szépirodalmi, 1981–1988.

  • Este a kútban. Versek, 1925–1963, 1981.;
    Keréknyomok az égen. Versek, 1963–1980, 1982.;
  • Alszik a szél. Gyermekversek és mesék, 1982.;
  • Nappali menedékhely. Prózai írások, 1927–1955. Vál., szöveggond.: SINKA Erzsébet, 1984.;
  • Egyszervolt ember. Prózai írások, 1964–1971. Vál., szöveggond.: SINKA Erzsébet, 1985.;
  • Reménykedem és rettegek. Prózai írások, 1963–1981. Vál., szöveggond.: SINKA Erzsébet, 1986. [A kötet a Zelk Zoltánnal készült fontosabb interjúkat is tartalmazza.];
  • Térdig hamuban. Kiadatlan versek, 1925–1981. Gyűjt., szöveggond.: SINKA Erzsébet, 1988.;

Műveinek idegen nyelvű kiadásai:

A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Lakatos András (OSZK – Tájékoztató Osztály)

 

  
 
 
IMPRESSZUM
  
KAPCSOLAT