|
|
|

 |
|
|
|
|
MŰVEK
A MEK állományában: művei
Első kiadások:
-
Hajnali szerenád. Versek, Budapest, Nyugat, 1913;
-
Lomha gályán. Versek, Budapest, Nyugat, 1917;
-
Az öröm illan. Versek, Budapest, Táltos, 1922;
-
Örök virágok. Műfordítások, Budapest, Genius, 1923;
-
Létektől lélekig.Versek, Budapest, Athenaeum, 1928;
Összes művei:
-
Tóth Árpád összes versei, s. a. r. SZABÓ Lőrinc, Budapest, Athenaeum, 1934;
-
Bírálatok és tanulmányok, Debrecen, [LEHOTAI Pál], 1939;
-
Tóth Árpád összes versfordításai, s. a .r. SZABÓ Lőrinc, Budapest, Révai, 1942;
-
Tóth Árpád összes versei és versfordításai, s. a. r. SZABÓ Lőrinc, Budapest, Szépirodalmi, 1957;
-
Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái, s. a. r. KARDOS László, közrem.: KOCZTURÉ Gizella, Budapest, Szépirodalmi, 1962. (Nagy klasszikusok sorozat), 1979. Válogatás (csak a versek);
-
Tóth Árpád költeményei és versfordításai, szerk. és az utószót írta: BÁRDOS László, Budapest, Unikornis, 1993;
-
Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai, szöveget gond. és az utószót írta: PAPP Csaba, Budapest, Osiris, 2000, 2002, 2006;
-
Tóth Árpád összes versei és novellái, s. a. r.: URBÁN László, utószó: TARJÁN Tamás, Szeged, Szukits, 2001;
Kritikai kiadás:
Összes művei, 1–5, összegyűjtötte, s. a. r. KARDOS László, közreműködött: KOCZTUR Gizella, Budapest, Szépirodalmi, 1964–1973;
-
1. kötet: Költemények (Töredékek; Tréfás, hírlapi versek; Rögtönzések), 1964;
-
2. kötet: Műfordítások (Függelék: Az utahi lány; A prózafordításokba ékelt versrészletek; Töredékek), 1964;
-
3. kötet: Novellák, tanulmányok, bírálatok, hírlapi cikkek (1909–1913), 1969;
-
4. kötet: Tanulmányok, bírálatok, hírlapi cikkek 1914–1928; Zsengék, 1969;
-
5. kötet: Levelei, 1973;
Válogatott művei:
-
Tóth Árpád válogatott versei ,vál., utószóval és jegyz. ell.: KARDOS László, Budapest, Szépirodalmi, 1955;
-
Tóth Árpád válogatott versei, vál. és bev.: DÉRY Tibor, Budapest, Ifjúsági, 1956;
-
Az árnyból szőtt lélek. Válogatott versek, Budapest, Móra, 1958;
-
Tóth Árpád novellái és válogatott cikkei, s. a. r. KOCZTUR Gizella, Budapest, Magyar Helikon, 1960;
-
Versek, műfordítások, vál. és s. a. r.: SERES Zsófia, Bukarest, Kriterion, 1971;
-
Színek, változatok. Tanulmányok, kritikák, publicisztikai írások, vál. és a szöveget gond.: GYŐRI János, Budapest, Szépirodalmi, 1986;
-
Ara-Szir király gyógyulása. Válogatott novellák, Budapest, Ulpius-ház, 1998;
-
Isten oltó-kése. Istenes versek, szerk. és a bevezetőt írta: VIDOR Miklós, Budapest, Szent István Társulat, 1998;
-
A teremtés hiteles története. Novellák és humoreszkek, vál. és szerk.: HUNYADI Csaba, utószó: SÁNTA Gábor, Szeged, Lazi, 2001;
-
Tóth Árpád válogatott versei, összeáll. és az utószót írta: KOVÁCS András Ferenc, Budapest, Palatinus, 2004;
Népszerű kiadások:
Hangoskönyv:
Idegen nyelvű szövegkiadások:
A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Rózsafalvi Zsuzsanna (OSZK – Kézirattár)
|
|
|
|
|
|
TÓTH Árpád (Arad, 1886. április 14. – Budapest, 1928. november 7.): Költő, műfordító, újságíró.
Tóth Eszter apja. Debrecenben nőtt fel, apja, Tóth András szobrász volt. Tóth Árpád 1905-től magyar-német szakos hallgató a budapesti egyetemen. Verseit debreceni lapokon kívül A Hét, a Vasárnapi Újság, 1908-tól a Nyugat is közölte. 1909-ben anyagi gondok miatt abbahagyta tanulmányait, visszament Debrecenbe, helyi lapok munkatársa lett. Tüdőbaját hegyvidéken próbálta gyógyítani. 1913-ban Budapesten keresett megélhetést, 1917-től az Esztendő segédszerkesztője. Hatvany Lajos támogatásával szanatóriumokban keresett gyógyulást; megnősült. 1918-ben a Vörösmarty Akadémia titkára, 1921-ben Az Est munkatársa lett. Tüdőbaja okozta korai halálát.
Költészetének alaphangja a szomorúságé. Számára a város kallódó kisembereit körülvevő tárgyak is bánatot sugallnak, s ő átengedi magát a fájdalomnak (Kisvendéglőben, Meddő órán, Hajnali szerenád, Orfeumi elégia Jellemző szavai: bús, halk, szelíd, félszeg, fáradt, beteg, kopott, bágyadt, borong. Versei impresszionista, preraffaelita-szecessziós sajátságok, a szimbolizmus, a romantika és bizonyos fajta kisrealizmus ötvözetei. Nagy szerep jut bennük a hasonlatoknak. Verselése sokszínű, de időnként szándékolt monotónia is áthatja. A dolgok légiessé stilizálására hajlás és a furcsához való vonzódás szinte egyidejűen van jelen lírájában. Némely verse extatikus hevületet áraszt. Szembefordult az I.világháború emberpusztításával; erősödött békevágya (Elégia egy elesett ifjú emlékére, Katonasír, Óda az ifjú Caesarhoz); olykor végletesen tragikus mellékhangokat is megütött (Elégia egy rekettyebokorhoz). Néha megszólal a klasszikus retorikus hangvétel (Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz, Arany János ünnepére, Szent nyomorék, riadj!). A kommunizmust, Az új istent köszöntve egyesíti az extatikusságot, retorikusságot, dekoratív képfestést. Fájdalmas nemzetféltése is megszólal (Aquincumi kocsmában, Fénylő búzaföldek között). Sorait gyakran a rezignáció, máskor finom irónia árnyalja, ritkán játékosság frissíti (Józanul és fantáziátlanul, Jó éjszakát!, Láng, Az öröm illan, Rímes, furcsa játék). Ő írta meg a magyar impresszionizmus talán legjellemzőbb, felfokozottan mozgalmas versét (Körúti hajnal). Szerelmi lírája az Esti sugárkoszorú egyéni stílusötvözetében teljesedett ki; e versei életszeretetének legerőteljesebb megnyilatkozásai. Lírájának szomorúságát személyes élményvilága: betegsége, elfáradása, a társadalmi tülekedésben való elmagányosodása magyarázza (Lélektől lélekig, Isten törött csellója, hallgatok, Isten oltó kése). A húszas években ismételten régies, nemzeti-népi hangszínű sorokban fogalmazta meg panaszát, távolról a kései Ady-archaizálásait követve (Ifjonti jók múlásán, Hívogató, Elég volt a vágta, Széthullt légiókkal). Máskor egyéni változatokban a romantika látványos helyzetteremtéseit is felújította (Tetemrehívás, Őszi vihar). Alkalmilag a szentimentalizmus hangjától sem idegenkedett (A Palace-ban). Néha megszólaltatta a századvégi életképlíra hangját is, enyhe módosítással (Rozskenyér, Bazsalikom). Kései költészetében néhol a korabeli expresszionizmus zaklatottságától is tanult (Rádió). Műfordító munkássága kiemelkedő; Babits szerint „a legszebb magyar vers” Shelley Óda a nyugati szélhez című költeménye Tóth Árpád fordításában. Nemzedéktársai közül ő nagyobb mértékben törekedett az eredetihez igazodni. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel megalkották a m. Baudelaire-kötetet, A romlás virágait (1923). Milton-, Keats-, Shelley-fordításai is értékesek. Átültette O. Wilde művét, A readingi fegyház balladáját és N. Lenaunak Az albigensekhez írt versének utóhangját. Ezekkel közvetve a fehérterror ellen is tiltakozott. Rilke Archaikus Apolló-torzó című szonettjét a maygar olvasó általában az ő fordításában ismeri. Méltán népszerű egy-egy Poe- és Goethe-tolmácsolása is. Regényeket és drámákat is fordított (Flaubert, Maupassant, Csehov). Novelláinál értékesebb kritikusi és publicisztikai tevékenysége.
OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Tarnai Andor szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)
vissza

|
|
|
|
|