BEVEZETŐ
ALKOTÓK

GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia

NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

MŰVEK


A MEK állományában: művei

Első kiadások:

  • Hajnali szerenád. Versek, Budapest, Nyugat, 1913;
  • Lomha gályán. Versek, Budapest, Nyugat, 1917;
  • Az öröm illan. Versek, Budapest, Táltos, 1922;
  • Örök virágok. Műfordítások, Budapest, Genius, 1923;
  • Létektől lélekig.Versek, Budapest, Athenaeum, 1928;

Összes művei:

  • Tóth Árpád összes versei, s. a. r. SZABÓ Lőrinc, Budapest, Athenaeum, 1934;
  • Bírálatok és tanulmányok, Debrecen, [LEHOTAI Pál], 1939;
  • Tóth Árpád összes versfordításai, s. a .r. SZABÓ Lőrinc, Budapest, Révai, 1942;
  • Tóth Árpád összes versei és versfordításai, s. a. r. SZABÓ Lőrinc, Budapest, Szépirodalmi, 1957;
  • Tóth Árpád összes versei, versfordításai és novellái, s. a. r. KARDOS László, közrem.: KOCZTURÉ Gizella, Budapest, Szépirodalmi, 1962. (Nagy klasszikusok sorozat), 1979. Válogatás (csak a versek);
  • Tóth Árpád költeményei és versfordításai, szerk. és az utószót írta: BÁRDOS László, Budapest, Unikornis, 1993;
  • Tóth Árpád összegyűjtött versei és versfordításai, szöveget gond. és az utószót írta: PAPP Csaba, Budapest, Osiris, 2000, 2002, 2006;
  • Tóth Árpád összes versei és novellái, s. a. r.: URBÁN László, utószó: TARJÁN Tamás, Szeged, Szukits, 2001;

Kritikai kiadás:

Összes művei, 1–5, összegyűjtötte, s. a. r. KARDOS László, közreműködött: KOCZTUR Gizella, Budapest, Szépirodalmi, 1964–1973;

  • 1. kötet: Költemények (Töredékek; Tréfás, hírlapi versek; Rögtönzések), 1964;
  • 2. kötet: Műfordítások (Függelék: Az utahi lány; A prózafordításokba ékelt versrészletek; Töredékek), 1964;
  • 3. kötet: Novellák, tanulmányok, bírálatok, hírlapi cikkek (1909–1913), 1969;
  • 4. kötet: Tanulmányok, bírálatok, hírlapi cikkek 1914–1928; Zsengék, 1969;
  • 5. kötet: Levelei, 1973;

Válogatott művei:

  • Tóth Árpád válogatott versei ,vál., utószóval és jegyz. ell.: KARDOS László, Budapest, Szépirodalmi, 1955;
  • Tóth Árpád válogatott versei, vál. és bev.: DÉRY Tibor, Budapest, Ifjúsági, 1956;
  • Az árnyból szőtt lélek. Válogatott versek, Budapest, Móra, 1958;
  • Tóth Árpád novellái és válogatott cikkei, s. a. r. KOCZTUR Gizella, Budapest, Magyar Helikon, 1960;
  • Versek, műfordítások, vál. és s. a. r.: SERES Zsófia, Bukarest, Kriterion, 1971;
  • Színek, változatok. Tanulmányok, kritikák, publicisztikai írások, vál. és a szöveget gond.: GYŐRI János, Budapest, Szépirodalmi, 1986;
  • Ara-Szir király gyógyulása. Válogatott novellák, Budapest, Ulpius-ház, 1998;
  • Isten oltó-kése. Istenes versek, szerk. és a bevezetőt írta: VIDOR Miklós, Budapest, Szent István Társulat, 1998;
  • A teremtés hiteles története. Novellák és humoreszkek, vál. és szerk.: HUNYADI Csaba, utószó: SÁNTA Gábor, Szeged, Lazi, 2001;
  • Tóth Árpád válogatott versei, összeáll. és az utószót írta: KOVÁCS András Ferenc, Budapest, Palatinus, 2004;

Népszerű kiadások:

Hangoskönyv:

Idegen nyelvű szövegkiadások:

A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Rózsafalvi Zsuzsanna (OSZK – Kézirattár)

 

 

 
ALKOTÓK - TÓTH ÁRPÁD
monográfiák - tanulmányok  

TÓTH Árpád (Arad, 1886. április 14. – Budapest, 1928. november 7.): Költő, műfordító, újságíró.

Tóth Eszter apja. Debrecenben nőtt fel, apja, Tóth András szobrász volt. Tóth Árpád 1905-től magyar-német szakos hallgató a budapesti egyetemen. Verseit debreceni lapokon kívül A Hét, a Vasárnapi Újság, 1908-tól a Nyugat is közölte. 1909-ben anyagi gondok miatt abbahagyta tanulmányait, visszament Debrecenbe, helyi lapok munkatársa lett. Tüdőbaját hegyvidéken próbálta gyógyítani. 1913-ban Budapesten keresett megélhetést, 1917-től az Esztendő segédszerkesztője. Hatvany Lajos támogatásával szanatóriumokban keresett gyógyulást; megnősült. 1918-ben a Vörösmarty Akadémia titkára, 1921-ben Az Est munkatársa lett. Tüdőbaja okozta korai halálát.

Költészetének alaphangja a szomorúságé. Számára a város kallódó kisembereit körülvevő tárgyak is bánatot sugallnak, s ő átengedi magát a fájdalomnak (Kisvendéglőben, Meddő órán, Hajnali szerenád, Orfeumi elégia Jellemző szavai: bús, halk, szelíd, félszeg, fáradt, beteg, kopott, bágyadt, borong. Versei impresszionista, preraffaelita-szecessziós sajátságok, a szimbolizmus, a romantika és bizonyos fajta kisrealizmus ötvözetei. Nagy szerep jut bennük a hasonlatoknak. Verselése sokszínű, de időnként szándékolt monotónia is áthatja. A dolgok légiessé stilizálására hajlás és a furcsához való vonzódás szinte egyidejűen van jelen lírájában. Némely verse extatikus hevületet áraszt. Szembefordult az I.világháború emberpusztításával; erősödött békevágya (Elégia egy elesett ifjú emlékére, Katonasír, Óda az ifjú Caesarhoz); olykor végletesen tragikus mellékhangokat is megütött (Elégia egy rekettyebokorhoz). Néha megszólal a klasszikus retorikus hangvétel (Invokáció Csokonai Vitéz Mihályhoz, Arany János ünnepére, Szent nyomorék, riadj!). A kommunizmust, Az új istent köszöntve egyesíti az extatikusságot, retorikusságot, dekoratív képfestést. Fájdalmas nemzetféltése is megszólal (Aquincumi kocsmában, Fénylő búzaföldek között). Sorait gyakran a rezignáció, máskor finom irónia árnyalja, ritkán játékosság frissíti (Józanul és fantáziátlanul, Jó éjszakát!, Láng, Az öröm illan, Rímes, furcsa játék). Ő írta meg a magyar impresszionizmus talán legjellemzőbb, felfokozottan mozgalmas versét (Körúti hajnal). Szerelmi lírája az Esti sugárkoszorú egyéni stílusötvözetében teljesedett ki; e versei életszeretetének legerőteljesebb megnyilatkozásai. Lírájának szomorúságát személyes élményvilága: betegsége, elfáradása, a társadalmi tülekedésben való elmagányosodása magyarázza (Lélektől lélekig, Isten törött csellója, hallgatok, Isten oltó kése). A húszas években ismételten régies, nemzeti-népi hangszínű sorokban fogalmazta meg panaszát, távolról a kései Ady-archaizálásait követve (Ifjonti jók múlásán, Hívogató, Elég volt a vágta, Széthullt légiókkal). Máskor egyéni változatokban a romantika látványos helyzetteremtéseit is felújította (Tetemrehívás, Őszi vihar). Alkalmilag a szentimentalizmus hangjától sem idegenkedett (A Palace-ban). Néha megszólaltatta a századvégi életképlíra hangját is, enyhe módosítással (Rozskenyér, Bazsalikom). Kései költészetében néhol a korabeli expresszionizmus zaklatottságától is tanult (Rádió). Műfordító munkássága kiemelkedő; Babits szerint „a legszebb magyar vers” Shelley Óda a nyugati szélhez című költeménye Tóth Árpád fordításában. Nemzedéktársai közül ő nagyobb mértékben törekedett az eredetihez igazodni. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel megalkották a m. Baudelaire-kötetet, A romlás virágait (1923). Milton-, Keats-, Shelley-fordításai is értékesek. Átültette O. Wilde művét, A readingi fegyház balladáját és N. Lenaunak Az albigensekhez írt versének utóhangját. Ezekkel közvetve a fehérterror ellen is tiltakozott. Rilke Archaikus Apolló-torzó című szonettjét a maygar olvasó általában az ő fordításában ismeri. Méltán népszerű egy-egy Poe- és Goethe-tolmácsolása is. Regényeket és drámákat is fordított (Flaubert, Maupassant, Csehov). Novelláinál értékesebb kritikusi és publicisztikai tevékenysége.

OSZK MEK Irodalmi Szerkesztőség (Tarnai Andor szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)

vissza