BEVEZETŐ
ALKOTÓK

GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia

NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

 
   

MŰVEK


A MEK állományában: művei

VÁLOGATOTT ÉS SZERKESZTETT BIBLIOGRÁFIA

- a szerkesztés folyamatban -

 

 

 
ALKOTÓK - REMENYIK ZSIGMOND
monográfiák - tanulmányok  

REMENYIK Zsigmond (Dormánd, 1900. július 19. Budapest, 1962. december 30.): író.

Felvidéki birtokos családból származott. Egerben, Nagyváradon, Kecskeméten tanult. A forradalmak Pestre csalták. 1920-ban nekivágott Európának, majd Dél-Amerikába ment. Argentínában, Chilében, Peruban az emberi nyomor oly mélységeit fedezte fel, amelyek élménye egy életre elkísérte. Szervezője volt az első chilei avantgárd csoportnak. Megtanult spanyolul, 1922-ben megjelent La tentacion de los asesinos, (A gyilkosok megkísértése) és 1923-ban a Las tres tragedias del lampero alucinado, (A képzelgő lámpagyújtogató három tragédiája), és két másik eposz, a Rettegés és a Hajnali halottak. 1926-ban Bécsben felkereste Kassákot. Itthon az Új Föld folyóirat egyik szerkesztője lett. 1927-ben megjelent regényének, a Hetedik hónapnak fogadtatása kedvezőtlen volt, csak Gaál Gábor ismerte el a Korunkban. Remenyik Zsigmond Dormándra húzódott vissza, és saját költségén megjelentette Bolhacirkusz (1932) című regényét, amelyet csak a rendőrség és Gaál Gábor méltatott figyelemre. A csalódott, megkeseredett Remenyik Zsigmond 1934-ben Mese habbal címmel diktatúraellenes, náciellenes szatírát írt. A nyárspolgári világot gúnyolta szakadatlanul; ennek egyik csúcsa az Olivér és az emberi világ (1936). Tragikomédiáiban a kalandor szélhámosság csődjét, az erkölcsi szétzüllés áldozatait vitte színre (Blőse úrék mindenkinek tartoznak, Korunk 1931, részlet; 1934; Saroküzlet, 1936), 1936-ban jelent meg pamfletje, a Nagytakarítás vagy a szellem kötéltánca. Szélsőséges szenvedélyessége, végtelenül keserű és kiábrándult valóságszemlélete, ironikus esszémódszerei, pamflet és paszkvillus indulatai, avantgárd látásmódja, antinácizmusa, tragikum iránti fogékonysága határozták meg szatíráinak jellegét. Önéletrajzi írásai közül a Bűntudat (1937) a paraszti nyomorúságot feltáró tényirodalom remeke. Ő a másik oldalról, a birtokosokéról látta és tárta fel osztályának bűneit. 1936-ban a Szép Szó köréhez tartozott, s József Attila halála után az egyik szerkesztője volt; 1937-ben a Szép Szó íróival felvidéki és prágai előadókörútra utazott, s az európai népek megbékélésének szellemében tartott előadásokat. Bartók, Illyés, Móricz, Németh és mások társaságában tiltakozott Féja Géza és Kovács Imre perbefogása miatt. Bizonytalan helyzete, anyagi nyomorúsága miatt 1939-ben Amerikába utazott. Előadásokat tartott, s Lengyel Menyhért biztatására megírta Vén Európa Hotel című drámáját, a pusztulásba rohanó Európa vízióját. Az Amerikai Magyar Népszava közölte 1941-ben Pernanbucoi éjszaka című kisregényét, amely új fejezetet nyitott fejlődésében, de ekkor is az ember kiszolgáltatottsága, mérhetetlen lelki nyomorúsága volt a fő gondolata. Egész életművének az Apocalypsis humana átfogó címet adta. A honvágy hazakényszerítette Amerikából. Nyilatkozatát megcsonkítva közölték szélső balról, s ez az előítélet kihatott későbbi megítéltetésére is. 1943-ban került színre dédelgetett témából írt drámája, az Atyai ház, a modern magyar dráma fontos kísérlete. Az Akár tetszik, akár nem, amelyet 1943 tájt kezdett írni, a világ irracionálissá válásáról szól. 1947-ben jelent meg az Északi szél, 1948-ban az Élők és holtak, amelyben a Pernanbucoi éjszaka miszticizmusát folytatta, de groteszk helyett ironikus, humoros a látásmódja. Az ötvenes évek első felében hallgatásra ítélték. Ez idő tájt született meg az Ősök és utódok, a Por és hamu. Családi krónika, korrajz és önvallomás, a múlt monumentális felmérése. Újabb műveiben régi motívumai térnek vissza (Bolond história, 1957; Ebből egy szó sem igaz 1958). A Kard és kocka (1955) történelmi komédiája új szín palettáján, akárcsak a groteszk népi komédiákat idéző Pokoli disznótor. Dél-amerikai emlékei, árnyai a Vándorlások könyvében (1956), majd A keselyűben (1960) bukkannak fel újra. Az utolsó évek novelláiban mintha búcsúzna az élettől, Az idegen (1963) pedig mintegy a megtett pálya összegezése.

OSZK MEK Irodalmi Szerkesztőség (Szalay Károly szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)