OSVÁT Ernő (Nagyvárad, 1876. április 7. - Budapest, 1929. október 28.): szerkesztő, kritikus, író.

Osvát Kálmán bátyja. 1894-ben a nagyváradi jogakadémián, 1895-ben Budapesten joghallgató, majd bölcsészhallgató volt. Diplomát nem szerzett. 1897-ben megjelent első kritikája az Esti Újságban. 1898-ban a Magyar Kritika , a Budapesti Hírlap, A Hét, 1900-ban az Új Magyar Szemle, 1901-ben a Magyar Hírlap munkatársa. 1902–03-ban a Magyar Géniusz, 1905-ben a Figyelő, 1908-tól a Nyugat szerkesztője. 1919-ben az írói direktórium elnöke. 1923-ban negyedszázados írói jubileumán a Nyugat ünnepi számmal köszöntötte. 1928-ban Baumgarten-díjat kapott. Szerkesztői szerepe csökkent, megélhetési gondokkal küzdött; lányának halálakor szíven lőtte magát.

Írói arcképeivel tűnt fel. A Nyugattal a modern magyar irodalom európai szintű folyóiratát teremtette meg. Megszállott fölfedező volt, irányt mutató írónevelő az egyéniség érvényesítése, a „jól megírtság”, politikamentesség jegyében. Az irodalom ügye, a mű minősége etikai kérdés volt Osvát Ernő számára. Kritikái, aforizmái jelentősek, de igazi műve a Nyugat.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Fráter Zoltán szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)