NAGY Zoltán (Érmihályfalva, 1884. május 15. – Budapest, 1945. július 4.): költő, író, kritikus.

A Nyugat első nemzedékének tagja. Debrecenben a reáliskolában tanult, itt kötött barátságot Tóth Árpáddal. Debrecenben, Budapesten és Párizsban jogi tanulmányokat folytatott. 1907-től Budapesten ügyvédkedett. 1911-től családi okokból Debrecenben folytatta a pályát. A Tanácsköztársaság idején közéleti szerepet vállalt. 1921 őszétől ismét ügyvéd volt, s bár a fasizmus üldöztetéseit túlélte, lakásán gyilkosság áldozata lett. Költészete, amely a francia szimbolizmus és a születőben lévő új magyar líra vonzáskörében indult, kezdetben dekoratív szimbolikájával hatott, később érett, kortársaival azonos szintű művészetté teljesedett. Jelentős néhány stilizált-szimbolista szépprózai munkája. Ma is érvényes portrékat rajzolt bírálataiban költő kortársairól, különösen Tóth Árpádról és Kemény Simonról.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Bényei József szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)