MÁTYÁS Ferenc (Kispestpuszta, 1911. november 22. – Budapest, 1991. február 18.): költő, író.

Sokgyermekes szegényparaszti családban született, Tápióbicskén és Gyálpusztán nőtt fel, uradalmakban dolgozott. Polgári iskolába járt, 1934-ben elvégezte az iparrajziskola alakrajz- és ékítményes szakát. Cím- és címerfestő segéd volt Budapesten. Kapcsolatba került a népi írókkal, a Válasz és a Kelet Népe közölte verseit, de József Attila közvetítésével a Szép Szóban is publikált. Az Esti Kurír, majd 1945 után a Szabadság munkatársa lett, szerkesztette a Szabad Lőrinc című hetilapot. 1948-ban a Vallás- és Közoktatási Minisztérium előadója lett. 1949-től az OSZK munkatársa, később tudományos kutatója, osztályvezetője. 1953-ban könyvtárosi képesítést szerzett. 1959-től 1972-ig a Magvető Kiadó szerkesztője volt. József Attila-díjas (1960) költő.

Első versei a pusztákon élő szegények gondjairól adtak könyörtelen tárgyiassággal megjelenített képet. Lázadó indulatait keserűség, a kiszolgáltatottság szorongató érzése kísérte. A falu küldöttje (1942) című önéletrajzi regényében saját íróvá válásának történetét beszélte el. 1947 után csak elvétve jelenhettek meg versei. A hatvanas évektől ismét szerepelt: költészetét ekkor az emlékezés derűje, a harmónia vágya hatotta át.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Pomogáts Béla szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)