KÁROLYI Amy , családi nevén Károlyi Mária (Budapest, 1909. július 24.): költő, műfordító.

Ő volt Weöres Sándor felesége. Magyar-német szakon végzett a budapesti egyetemen. Szabadfoglalkozású író. 1992-től a MMA tagja. 1992-ben az Év Könyve jutalmat kapott. Arany János-díjas (1996).

Első verseit 1940-ben Babits közölte a Nyugatban. Korai kötetei mesék (A kislány, aki fütyülni tudott, 1941) és verses képeskönyv (Cili cica kalandjai, 1946); később is szívesen írt gyermekkönyveket, Weöres Sándorral közösen is (Tarka forgó, 1958; Hetedhét ország, 1975). Lírája a Szegezzetek a földhöz, csillagok (1947) és a Holdistennő (1957) című kötetek után, A harmadik házban (1965) mutatta meg önálló arculatát. A kozmikus és mitologikus távlatot a mindennapi élet részleteinek megfigyelésével ellenpontozza költészetében; tömör, intellektuális stílusába játékos elemek keverednek. A -talan, -telen (1972) című összegyűjtött versek utáni, a Kulcs-lyuk-lírával (1977) kezdődő korszakban új kötetkompozíciót alakított ki, a lírai montázst, amely idézetekből, aforizmákból és reflexiókból, verses vagy prózai rövidebb-hosszabb szövegekből, ezek kombinációjából áll; ugyanakkor nem szakít a költészet létértelmezésként, világmagyarázatként való fölfogásával (Egy marék por, 1988). Válogatott műfordításainak a Vonzások és viszonzások (1975) beszédes címet adta; a szellemi rokonság jegyében fordította le Emily Dickinson válogatott írásait (1978). Esszéket, emlékezéseket tett közzé (Születésem története, 1984); Moldován Domokossal szerkesztette a Weöres Sándor és Károlyi Amy élete képekben (1985) című kiadványt.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Csűrös Miklós szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)