KÁLNOKY László (Eger, 1912. szeptember 5. – Budakeszi, 1985. július 30.): költő, műfordító.
Apja 1939–1944 között Eger polgármestere volt. Kálnoky László gyermekkorában tüdőbajt kapott, és ez végigkísérte életén. 1930–1935 között jogot végzett. Egerben, 1941-től Budapesten volt tisztviselő. Belügyminiszteri beosztásában a háború alatt sokat segített üldözött barátainak. 1948-tól 1953-ig a Belügyminisztérium könyvtárában dolgozott, 1953-tól a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője. 1957-től szabadfoglalkozású író, 1968-ig főleg műfordításaiból élt.
A Nyugat harmadik nemzedékének későn induló tagja. Első kötetében (Az árnyak kertje, 1939) az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit sorolta, a kispolgári bigottság és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta. Költészetét főleg Kosztolányi és Tóth Árpád hatása határozta meg. A Lázas csillagon (1957) a kényszerű hallgatás éveinek termését foglalja össze. Végletes, de korántsem indokolatlan pesszimizmus jellemzi világképét. Elkeseredettségét az ember biológiai és társadalmi kiszolgáltatottsága (Szanatóriumi elégia, 1942), valamint a kozmoszra váró katasztrófa miatt való szorongás táplálta (Jegyzetek a pokolban, A létezés rémségei); Sartre egzisztencializmusa, Jeans válságelmélete is hatott rá. A Lángok árnyékában (1970) című kötetben a pesszimista világképpel nem szakító, de vele megküzdeni akaró költő lázadó magatartása nyomul előtérbe, kivált a drámai monológ (Hamlet elkallódott monológja, Hérosztratosz) és a lírai groteszk műfajában (A kegyelet oltárán, Város- és önarckép 1955). A korábbi líráját jellemző szigorúan kötött forma folyamatosan a szabad vers felé mozdult el, a jambusok lazábbak lettek, a rímek elmaradtak; a költő egyre jobban a gondolati összetevőre figyelt. Ez a folyamat az Egy magánzó emlékiratai című ciklusban és az ezt követő kötetekben tetőzött (Egy hiéna utóélete és más történetek, 1981; Az üvegkalap, 1982; Bálnák a parton, 1983). Furcsa történeteket, anekdotákat mondott el bennük az élőbeszédszerű prózától alig megkülönböztethető nyelven, mikszáthi humorral. A Homálynoky Szaniszlóról szóló versekben már maga a névadás anagrammája az alterego alig leplezett rejtegetésére utal. A formai változatosság igényének megfelelően a két utolsó kötet poétikai elve is különbözik: napokra tagolt glosszák sorozata (Egy mítosz születése. Téli napló 1982-1983, 1985) és az avantgárd költészet szellemének parodisztikus feltámasztása (Hőstettek az ülőkádban, 1986). Kálnoky László hatalmas műfordítói életművet hagyott hátra; bár versben panaszolta az idegen költők tolmácsolásával elfecsérelt élet keservét (A műfordító halála), a kritika a műfaj hazai csúcsteljesítményei között tartotta számon a Faust 2. részét, valamint vers- és drámafordításait.
OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Csűrös Miklós szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000) |
|