BEVEZETŐ
ALKOTÓK

GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia

NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

 
 

MŰVEK


A Digitális Irodalmi Akadémiában

VÁLOGATOTT ÉS SZERKESZTETT BIBLIOGRÁFIA

- a szerkesztés folyamatban -

 

 

 

 

 
ALKOTÓK - KÁLNOKY LÁSZLÓ

KÁLNOKY László (Eger, 1912. szeptember 5. – Budakeszi, 1985. július 30.): költő, műfordító.

Apja 1939–1944 között Eger polgármestere volt. Kálnoky László gyermekkorában tüdőbajt kapott, és ez végigkísérte életén. 1930–1935 között jogot végzett. Egerben, 1941-től Budapesten volt tisztviselő. Belügyminiszteri beosztásában a háború alatt sokat segített üldözött barátainak. 1948-tól 1953-ig a Belügyminisztérium könyvtárában dolgozott, 1953-tól a Szépirodalmi Könyvkiadó felelős szerkesztője. 1957-től szabadfoglalkozású író, 1968-ig főleg műfordításaiból élt.
A Nyugat harmadik nemzedékének későn induló tagja. Első kötetében (Az árnyak kertje, 1939) az unalmas kisvárosi élet groteszk képeit sorolta, a kispolgári bigottság és álszentség miatt megvalósíthatatlan nagyobbszerű élet hiányát panaszolta. Költészetét főleg Kosztolányi és Tóth Árpád hatása határozta meg. A Lázas csillagon (1957) a kényszerű hallgatás éveinek termését foglalja össze. Végletes, de korántsem indokolatlan pesszimizmus jellemzi világképét. Elkeseredettségét az ember biológiai és társadalmi kiszolgáltatottsága (Szanatóriumi elégia, 1942), valamint a kozmoszra váró katasztrófa miatt való szorongás táplálta (Jegyzetek a pokolban, A létezés rémségei); Sartre egzisztencializmusa, Jeans válságelmélete is hatott rá. A Lángok árnyékában (1970) című kötetben a pesszimista világképpel nem szakító, de vele megküzdeni akaró költő lázadó magatartása nyomul előtérbe, kivált a drámai monológ (Hamlet elkallódott monológja, Hérosztratosz) és a lírai groteszk műfajában (A kegyelet oltárán, Város- és önarckép 1955). A korábbi líráját jellemző szigorúan kötött forma folyamatosan a szabad vers felé mozdult el, a jambusok lazábbak lettek, a rímek elmaradtak; a költő egyre jobban a gondolati összetevőre figyelt. Ez a folyamat az Egy magánzó emlékiratai című ciklusban és az ezt követő kötetekben tetőzött (Egy hiéna utóélete és más történetek, 1981; Az üvegkalap, 1982; Bálnák a parton, 1983). Furcsa történeteket, anekdotákat mondott el bennük az élőbeszédszerű prózától alig megkülönböztethető nyelven, mikszáthi humorral. A Homálynoky Szaniszlóról szóló versekben már maga a névadás anagrammája az alterego alig leplezett rejtegetésére utal. A formai változatosság igényének megfelelően a két utolsó kötet poétikai elve is különbözik: napokra tagolt glosszák sorozata (Egy mítosz születése. Téli napló 1982-1983, 1985) és az avantgárd költészet szellemének parodisztikus feltámasztása (Hőstettek az ülőkádban, 1986). Kálnoky László hatalmas műfordítói életművet hagyott hátra; bár versben panaszolta az idegen költők tolmácsolásával elfecsérelt élet keservét (A műfordító halála), a kritika a műfaj hazai csúcsteljesítményei között tartotta számon a Faust 2. részét, valamint vers- és drámafordításait.

OSZK MEK Irodalmi Szerkesztőség (Csűrös Miklós szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)