BEVEZETŐ
ALKOTÓK
GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
 HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia
NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

   

MŰVEK

A MEK állományában: róla szóló
  • Nietzsche. Bevezetés Nietzsche Frigyes: A tragédia eredete vagy görögség és pesszimizmus című könyvének magyar fordításához = Filozófiai Írók Tára, XXIII. kötet, Budapest, 1910;
  • Donatello problémája. A Kéve könyve, Budapest, Világosság Könyvnyomda RT, 1914;
  • Magyar művészet, Athenaeum, Budapest (Gondolat és írás II.), 1923. Corvina, Budapest, 1971;
  • A művészet forradalmától a nagy forradalomig I-II. Cikkek, tanulmányok, szerk. TÍMÁR Árpád, Magvető, Budapest, 1976;
  • Művészet és világnézet. Cikkek, tanulmányok 1920-1970, Szerk. TÍMÁR Árpád, Magvető, Budapest, 1976;

Egybegyűjtött írások, szerk. TÍMÁR Árpád, MTA Művészettörténeti Kutatócsoport, Buda-pest, 1988-;

  1. Cikkek, tanulmányok 1902-1908, 1988;
  2. Cikkek, tanulmányok 1909-1916, 1995;
  3. Cikkek, tanulmányok 1917-1930, 1998;

Levelezés:

  • Fülep Lajos levelezése, szerk. F. CSANAK Dóra. MTA, Budapest, 1990-2007;
    1. 1904-1919, 1990;
    2. 1920-1930, 1992;
    3. 1931-1938, 1995;
    4. 1939-1944, 1998;
    5. 1945-1950, 2001;
    6. 1951-1960, 2004;
    7. 1961-1970, 2007;
  • Fülep Lajos levelei Elek Artúrhoz, a szöveget gondozta, a bevezető tanulmányt és a jegyzete-ket írta: FÜLEP Katalin, OSZK, Budapest, 1990;
  • Fülep Lajos és Kner Imre levelezése, összeállította, bevezető, jegyzetek: SÜMEGI György, szerk.: ERDÉSZ Ádám, Békés Megyei Levéltár, Gyula (Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 17.), 1990;

A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Vasbányai Ferenc (OSZK – Humántudományi Bibliográfiai Osztály)
 

 
 
ALKOTÓK - FÜLEP LAJOS
monográfiák - tanulmányok

FÜLEP Lajos (Budapest, 1885. január 23. – Budapest, 1970. október 7.): filozófus, művészettörténész, író.

1902-ben érettségizett Nagybecskereken, s ekkor már kritikákat írt a Nagybecskereki Hírlapnak. 1904–06-ban a Hazám című napilap, 1906-tól az Ország munkatársa. 1905–1908-ban interjúkat, cikkeket írt a Népszavában, a Szerdában, az A Hétben, a Művészetben, az Új Szemlében; 1906-ban a Magyar Szemle társszerkesztője lett. 1904–1906-ban párizsi, 1909-ben angliai tanulmányutat tett, 1907–1914 között ösztöndíjjal Olaszországban járt. Fordításában és előszavával megjelent Nietzsche A tragédia eredete című. esszéje. 1911-ben Lukács Györggyel külföldről szerkesztette A Szellem című folyóiratot. 1912-ben Pesten doktorált filozófiából, művészettörténetből, olasz nyelvből és irodalomból. 1913-ban feleségül vette Erdős Renée-t; 1918-ban elváltak. 1914-től szakreferens volt a főváros szociálpolitikai osztályán, tanított a Kereskedelmi Akadémián és az iparrajziskolában. Egyik meghatározó alakja volt a Szellemi Tudományok Szabad Iskolájának. 1916–1920-ban elvégezte a budapesti református teológiai akadémiát. 1918 decemberében kinevezték a Külügyminisztérium sajtóosztályára, majd Károlyi kormánya megbízta a Magyar Köztársaság itáliai képviseletével. 1919. május 3-tól a budapesti egyetem olasz tanszékének tanára lett; ősszel elvesztette állását. Lelkésznek nevezték ki 1920-ban Medinára, 1921-ben Dombóvárra, 1922-től Bajára, 1927-ben Zengővárkonyba. 1929-ben a Pesti Naplóban elsőként írt a dunántúli egykéről. Illyés Gyula tőle kapott ösztönzést a falukutató irodalmat elindító nevezetes tanulmányához (Pusztulás, Nyugat, 1933). Fülep Lajos – Németh Lászlóval és Gulyás Pállal – az 1934-ben induló Válasz című folyóirat alapító tagja volt. Hamar visszavonult a szerkesztéstől, Nemzeti öncélúság című programtanulmánya is félbemaradt. 1932–1940 között magántanár volt a pécsi, 1946-tól a budapesti egyetemen, 1947-től pedig az Eötvös-kollégiumban tanított. 1951-től az ELTE művészettörténeti tanszékének vezetője volt; 1959-ig tartott előadásokat. 1953–1961 között szerkesztette a Művészettörténeti Értesítő című folyóiratot és A magyar művészet története (1956) című összefoglalást. 1961-ben nyugalomba vonult. Széher úti lakása fiatal értelmiségi tanítványainak gyülekezőhelye volt. Haláláig dolgozott töredékben maradt művészetfilozófiáján.

Pályakezdésekor mindent írt: színikritikát, képzőművészeti és irodalmi tárgyú írásokat; érdekelte a filozófia, az esztétika, a néprajz, a zene. Szépírói ambíciói hamar visszaszorultak. Csípős és találó korai kritikái az elavult, konzervatív akadémikus művészetet leplezik le. Korán fölfedezte Adyt, Cézanne-t, Rippl-Rónait. Fölismerte Bartókék és a Thália színházi mozgalom jelentőségét. Alapelve "a művészetek kölcsönössége és folytonossága"; híressé vált axiómája szerint az "egyetemes és nemzeti korrelatív fogalmak". Irodalmi tanulmányai közül kiemelkedik Szabó Dezső Az elsodort falujának bírálata; az olasz irodalom Dantétól Tassóig ívelő panorámája (Dante, Petrarca, Humanizmus, Ariosto, Machiavelli, Torquato Tasso). Életművének földolgozása és kiadása folyik.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Csűrös Miklós szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)

  
 
 
IMPRESSZUM
  
KAPCSOLAT