DSIDA Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.): költő.

Apja, Dsida Aladár, a közös hadsereg mérnökkari tisztje volt, anyja, Csengeri Tóth Matild, gazdag földbirtokos családból származott. 1910-ben családjával Budapestre költözött, 1914-től anyai nagyszüleinél Beregszászon élt. 1919-ben visszaköltöztek Szatmárnémetibe. Dsida Jenő ott végezte gimnáziumi tanulmányait. 1924-ben jelentek meg első versei Benedek Elek Cimbora című gyermeklapjában. 1925-ben érettségizett, majd beiratkozott a kolozsvári egyetem jogi karára, de tanulmányait nem fejezte be. 1927-től a Pásztortűz technikai szerkesztője, 1930-tól társszerkesztője volt. 1928-29-ben a Maros-Torda megyei Abafáján a báró Huszár családnál volt házitanító. 1929-ben a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja lett; először vett részt a marosvécsi Helikonon. 1930-ban az Erdélyi Irodalmi Társaság tagjává választották, részt vett az Erdélyi Fiatalok című lap megalapításában; főmunkatársa volt. 1931-ben az Erdélyi Katolikus Akadémia tagja és titkára volt. 1932-ben a nagyváradi Erdélyi Lapok (Új Lapok, Magyar Lapok) kolozsvári tudósítója volt. Az év novemberében Falteceniben, majd Iaşiban katonáskodott, de szívbaja miatt leszerelték. 1933-ban a romániai PEN Klub magyar tagozatának titkára lett. Egy zarándokcsoporttal Olaszországba utazott, ahol a pápa is fogadta őket. Dsida Jenő 1934-ben a Keleti Újság szerkesztője, a nyelvművelő rovat vezetője lett. Erdélyi írókkal magyarországi előadókörúton vett részt. Az Erdélyi Szépmíves Céh lektora volt. 1937-ben megnősült. 1938 elején meghűlt, s betegségéből gyenge szíve miatt nem tudott felépülni.

Korai költészete a századvégi és a nyugatos líra hatását mutatja, kiváló formaérzék jellemzi. Kolozsvárra költözve az expresszionizmus és a szabad vers hatott rá. Leselkedő magány (1928) című kötetében a háború utáni fiatal nemzedék csalódásának és magányának adott hangot, szorongásaira a természetben keresett feledést. Igazi megnyugvást akkor talált, amidőn a (neo)katolikus reformmozgalommal találkozva mélyen átélt gyermekkori vallásossága erősödött meg. Mint második kötetének (1933) címadó verse, a Nagycsütörtök mutatja, Krisztus áldozatvállalásához hasonlította a kisebbségi költő sorsát. Amundsen kortársa című versének tanúsága szerint szolidaritást érzett a szenvedők és a szegények iránt. A Nyugat harmadik költőnemzedékéhez hasonlóan ő is a bukolikus idillben kereste a megbékélést. Életének delén írta epikai elemekkel átszőtt lírai beszámolóit: a Kóborló délután kedves kutyámmal játékos hexameterekkel fejezi ki a természetben megújuló lélek önfeledt örömét; a Miért borultak le az angyalok Viola előtt pedig merengő érzésekkel és dévaj erotikával ünnepli a szerelmet. Angyalok citeráján (1938) című posztumusz kötetében igazi "poeta angelicusként" talált új hangot, egy valóság fölötti létben, szentek és angyalok között lelte meg a vigasztalást (Chanson az őrangyalhoz). A keresztény szeretet engesztelő érzésével szólt a többi emberhez (Vidám kínálgatás keresztényi lakomán). Betegsége miatt elhatalmasodott rajta a félelem; elégikus költeményekben panaszkodott az élet múlékonysága miatt (Harminc év közelében, Hulló hajszálak elégiája, Az élettől búcsúzva) a keresztény sztoicizmus gondolatkörében vigasztalódott (Út a Kálváriára). Tükör előtt (1938) című hosszabb önéletrajzi költeményében a verses regények hagyománya szerint adott számot ifjúságáról, az első szerelem történetéről és az erdélyi irodalomról, ennek nagy egyéniségeiről. 1940-ben megjelent Psalmus Hungaricus című költeményében a közösségi hűség és a történelmi felelősség szigorú erkölcsét szólaltatta meg: azt a hangot idézte fel, amely Kecskeméti Vég Mihály zsoltárában és Kodály Zoltán kórusművében szólal meg. Hitvallást tett a szétszóródott magyarság mellett, nemzeti egységre szólított, a történelem végzetes erőivel fordult szembe. Dsida Jenő kiváló formaművész; az avantgárd vívmányait, különösen a képzettársítások szabadságát megőrizve újította fel a klasszikus hagyományokat: a kötött versformát, az arányosan szerkesztett szóképet, a fegyelmezett versszerkezetet. Nagy műveltségű műfordítóként, francia, latin, német, olasz, román költőket tolmácsolt; különösen Trakl-fordításai jelentősek. Írt néhány elbeszélést, és rendszeresen publikált esszéket, bírálatokat és útibeszámolókat.

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Pomogáts Béla szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)

vissza

Műfordításai:

• Dsida Jenő műfordításai a A Dsida Jenő Baráti Kör honlapján;
• TOLLER, Ernst: Fecskék könyve. (Das Schwalbenbuch). [Versek], Kolozsvár, Józsa Béla Athenaeum, 1945;
• EMINESCU, Mihail: Jó éjszakát! (Somnoroase păsărele), Bukarest, Ifjúsági, 1954;

Megzenésített versei:

• MISZTRÁL együttes - Dsida Jenő, CD melléklettel, Budapest, Helikon (Hangzó Helikon sorozat), 2007;

Idegen nyelvű szövegkiadások:

• Demeter Tibor: Bibliographia Hungarica. Magyar szépirodalom idegen nyelven

Idegen nyelvű kötetkiadások:

Román nyelven:

• Peisaj cu nori. Versuri, în românete de Emil GIURGIUCA, Bucuresti, Kriterion, 1974;
• Angyalok citeráján - Pe struna îngerilor. Versek - Poezie, [kétnyelvű kiadás], ant. şi versiune rom. de Petre ŞAITIŞ, előszó: LÁNG Gusztáv, Kolozsvár, Tinivár, 1997;

Angol nyelven:

• Hungarian Psalm in six songs, literal transl. by Leslie KONNYU, recreated by Peter L. SIMPSON, St. Louis Mo., St. Stephen of Hungary Parish, St. Mary of Victories Church, 1982.

Lengyel nyelven:

• Wiersz ciemnośći. [A sötétség verse]. Tłumaczył: Bohdan Zadura; Wielki Czwartek. [Nagycsütörtök]. Tłumaczył: Konrad Sutarski; Christus. [Krisztus]. Tłumaczył: Bohdan Zadura. = Jak blisko. Antologia poezji węgierskiej spoza granic republiki Węgierskiej. Mily közel. Határon túli magyar költők antológiája, red.: Konrad Sutarski, Szentmártoni János, wybór: Konrad Sutarski, , Bohdan Zadura], Budapest, Magyar Napló, 2007. 46, 48, 48-50.;

A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Sudár Annamária
(OSZK – Elektronikus Dokumentum Központ)
Ellenőrizte és kiegészítette Herczeg Tünde
(OSZK – Tájékoztató Osztály)