SZABÓ László, CS. [Csekefalvi Szabó] (Budapest., 1905. november 11.-Budapest, 1984. szeptember 28.): író, esszéíró, kritikus.
Gyermekkorát Kolozsvárt töltötte, 1918-ban szüleivel Budapestre költözött. A közgazdasági egyetemen szerzett diplomát, 1925-26-ban Párizsban a Sorbonne hallgatója volt. 1932-35-ben Éber Antalnak, a Magyar-Olasz Bank és a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének titkára. 1935-1944 között a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője; jelentős szerepet vállalt az élő magyar irodalom megismertetésében. 1936-ban Baumgarten-díjat kapott. Több alkalommal járt Nyugat-Európában. 1944-ben a német megszállás után bujkálni kényszerült. 1945-től a Képzőművészeti Főiskola művelődéstörténeti tanszékének vezetője. 1948 végén Olaszországba utazott tanulmányútra. Nem tért haza. Rómában és Firenzében élt. 1951-ben Angliában telepedett le, 1983-tól a BBC munkatársa volt. Fontos szerepet vállalt a nyugati magyar irodalom összefogásában. 1972-ben nyugalomba vonult. 1980-tól évente hazalátogatott, bejárta az országot, és kapcsolatot teremtett az irodalmi és művészeti élet képviselőivel. Budapesten váratlanul halt meg, végakarata szerint Sárospatakon helyezték örök nyugalomra.
A Nyugat "esszéíró nemzedékének" tagjaként indult. Részt vett az antifasiszta szellemi ellenállásban. Az emigrációban számot adott az idegenben élő magyar író helyzetéről: a hontalanságról és számkivetettségről. Fő érdeklődési területei: az olasz reneszánsz, a klasszikus angol festészet, Shakespeare munkássága, valamint a magyar irodalom öröksége és kortársi eredményei. Cs. Szabó László a "szerelmes földrajz" fogalmának megteremtője, Szabó Zoltán azonos című munkájának ihletője.
OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Kovács J. Béla szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)
|
|