BEVEZETŐ
ALKOTÓK
GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
 HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia
NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

MŰVEK

A MEK állományában: művei I róla szóló

Kritikai kiadások:

Regények:

  • 1. A gólyakalifa; Kártyavár, Budapest, Historia Litteraria Alapítvány–Korona, 1997.
  • 2. Regények, 2. Babits Mihály, Timár Virgil fia, Budapest, Magyar Könyvklub, 2001.

Levelezés, szerk. SIPOS Lajos:

  • Babits Mihály levelezése 1890–1906, s.a.r.: ZSOLDOS Sándor, Historia Litteraria Alapítvány – Korona Kiadó, Budapest, 1998;
  • Babits Mihály levelezése 1911–1912, s.a.r.: SÁLI Erika, Magyar Könyvklub, Budapest, 2003;
  • Babits Mihály levelezése II. 1907–1909, s. a. r.: SZŐKE Mária, Akadémiai Kiadó, 2005;
  • Babits Mihály levelezése III. 1909. május 10 – 1911. július 2., s. a. r.: SÁLI Erika – TÓTH Máté, Akadémiai Kiadó, 2005;
  • Babits Mihály levelezése IV. 1912–1914, s. a. r.: PETHES Nóra – VILCSEK Andrea, Akadémiai Kiadó, 2007;

Összes művei sorozatokban

Összegyűjtött munkái, 1–10, 1937–1939;

  • 2. Írás és olvasás, tanulmány, 1938;
  • 3. Ezüstkor tanulmány, 1938;
  • 4–5. Halálfiai;
  • 6. Timár Virgil fia – Kártyavár, 1937;
  • 7. A gólyakalifa – Elza pilóta, 1939;
  • 8. Összes novellái, 1938;
  • 9. Kisebb műfordításai, 1939;
  • 10. Dante Komédiája (Isteni Színjáték), műfordítás, 1939;

Összes művei (sorozat)

  • 1. Összes versek, kiadta: TÖRÖK Sophie, 1945 [A tervezett sorozatból több nem jelent meg];

Művei, 1957-64;

  • A gólyakalifa – Kártyavár, 1957;
  • Az európai irodalom története, 1957;
  • Drámafordítások, 1958;
  • Halálfiai, 1–2, 1959;
  • Összegyűjtött versei, kiadta: ROZGONYI Iván, a bevezetőt írta: SZAUDER József, 1961;
  • Versfordításai, 1961;
  • Novellák, 1964;

Művei, 1–40, Szépirodalmi, kiadta: BELIA György [1–9], BELIÁNÉ SÁNDOR Anna [10] 1977–1987;

Egyéb szövegkiadások

  • SHAKESPEARE: A vihar, fordította BABITS Mihály, 1916;
  • WILDE Oszkár verseiből, fordította BABITS Mihály, 1916;
  • Irodalmi problémák, 1917;
  • Karácsonyi madonna, elbeszélés, 1920;
  • Pávatollak, 1920;
  • Halálfiai, első változat, [1921], szerk. TÉGLÁS János, 1981;
  • Erato, Az erotikus világköltészet remekei, fordította BABITS Mihály, Bécs, 1921;
  • Gondolat és írás, tanulmány, 1922;
  • GAUTIER, Théophile, Kleopátra egy éjszakája, fordította BABITS Mihály, 1922;
  • Aranygaras, mesék, 1923;
  • POE, Edgar, Groteszkek és arabeszkek, fordította BABITS Mihály, 1928;
  • Versek (1902–1927), 1928 (összegyűjtött versek, valamint A második ének című mesejáték harmadik felvonása, A vihar);
  • Oedipus király és egyéb műfordítások, 1931;
  • Elza pilóta vagy a tökéletes társadalom, regény, 1933;
  • Élet és irodalom, tanulmány, 1930;
  • Az európai irodalom olvasókönyve, Töredék és vázlat [1936] Halász Gábor leveleivel, szerk., a bevezetőt írta: GÁL István, 1978;
  • Keresztülkasul az életemen, Vallomások, 1939, 1993, 1997;
  • Válogatott versei, 1941;
  • Írók két háború között, tanulmány, kritikák, 1941;
  • Hátrahagyott versei, kiadta: ILLYÉS Gyula, 1941;
  • SOPHOKLES (Szophoklész), Oedipus király, Oedipus Kolonosban, fordította és a bevezetőt írta BABITS Mihály 1941;

Népszerű kiadások:

Hangoskönyvek:
 

 
 
ALKOTÓK - BABITS MIHÁLY

BABITS Mihály (Szekszárd, 1883. november 26. - Bp., 1941. augusztus 4.):

Író, irodalomtörténész, szerkesztő, műfordító. Latinos, literátus műveltségű nemesi családból származott. 1901-ben érettségizett a pécsi ciszterci főgimnáziumban. A budapesti egyetem magyar-francia szakán tanult; az utóbbit csakhamar a latinra cserélte föl. Igyekezett megismerni a modern európai irodalmat, kivált a franciát és az oroszt. Ekkor már jó ideje verselt. Négyesy László híres stílusgyakorlatain barátaival, Kosztolányi Dezsővel és Juhász Gyulával műfordítóként és költőként is megismerték. Gyakorlótanárként Baján, majd oklevelének megszerzése után a szegedi főreáliskolában tanított. 1908-ban verseit A Holnap antológia és a Nyugat közölte. 1908 nyarán tett olaszországi utazása ihlette San Giorgio Maggiore, Zrínyi Velencében és Itália című verseit, s Dante Isteni színjátékának fordítását. 1908 és 1911 között a fogarasi gimnázium tanára volt.

1909-ben jelent meg első verseskötete (Levelek Iris koszorújából). Ars poeticáját a kötet nyitóversében (In Horatium) fogalmazta meg. Pesszimizmus jellemzi kötetzáró ars poeticáját (A lírikus epilógja, 1903). Második kötetének (Herceg, hátha megjön a tél is!, 1911) eredetileg a Klasszikus álmok címet szánta. Ezek az álmok jórészt Fogarason szövődtek, ahol megtanult görögül, s a hellén szerzők mellett romantikus-szecessziós angol költőket (kivált Swinburne-t) olvasva hozta létre, görög mítoszt megelevenítő drámai költeménye (Laodameia, 1910-11) mellett, megannyi görögös versét.

1911-ben Újpestre helyezték. 1912 nevezetes munkástüntetésének, a vérvörös csütörtöknek emléket állító Május huszonhárom Rákospalotán soraiban fölsejlik a forradalom nemzeti szellemű víziója. A magyarság ártatlanságába vetett hitének jegyében tört föl nagy, háborús verse (Miatyánk, 1914). A világháborút űzött vadként élte meg. A Játszottam a kezével (1911-15) utolsó három soráért hírlapi hajsza indult ellene Rákosi Jenő vezetésével, s végül iskoláját is el kellett hagynia. 1916 novemberében újra tanár a budapesti VI. kerületi főgimnáziumban. 1916. március 26-án, a Nyugat zeneakadémiai matinéján szavalta el Húsvét előtt című békeversét, tomboló közönségsikerrel. Benne ott tükröződik a schopenhaueri vak erők elszabadulásának teljes tragikuma. Ezen hatol át a békevágy s a föltámadásba vetett hit végső, húsvéti, himnikus reménysége. Fortissimo című békeverse miatt az ügyészség elkobozta a Nyugat 1917. március 1-jei számát, és istenkáromlás miatt eljárást indított ellene. Illúziókat táplált az 1918-19. évi forradalmak iránt. Márciusban egyetemi tanárrá nevezték ki. Júliusra már - Szíttál-e lassú mérgeket? című versének tanúsága szerint - elfordult a diktatúrától. E költeménye Magyar költő kilencszáztizenkilencben című vallomásában jelent meg (Nyugat 1919), melyben lelkiismeretére hallgatva vádolja önmagát.

Már 1919 februárjában, Az igazi haza című vallomásában pontosan látta Trianon tragédiáját, egyetlen ellenszerül ajánlva a szellemi haza bonthatatlan egységét. Közben forradalmi szereplése miatt üldözték, rendőri felügyelet alá került, megjárta a toloncházat. Visszarettenés helyett a kereszténynek nevezett politikai kurzust támadta (Vers, apostolokról, 1924), Ady és Petőfi forradalmi örökségét védte, s ennek jegyében írta meg 1922 végén a Petőfi koszorúit.

1920 júniusától, másfél évig nála lakott Szabó Lőrinc. 1921. január 15-én feleségül vette Tanner Ilonát. Üldözöttsége ellenére az irodalmi élet központi személyisége lett, 1916-től szerkesztette a Nyugatot (ez évben írta A literátor című drámáját Kazinczyról), s az 1920-as években versben is hangsúlyozta, amit a Magyar költő kilencszáztizenkilenc című kötetében fejezetcímmel is hirdetett: "A költő konzervatív!", vagyis hagyomány- és értékőrző, minden barbarizmus ellenében. Ezt hirdeti 1925-ben megjelent kötetének címe, Sziget és tenger. Bevezetőjében megfogalmazta magyarságának, a népek testvériségébe vetett hitének és katolicizmusának egylényegűségét. Ezt az őrző szerepet fejezte ki az 1924-ben Esztergom-Előhegyen építtetett nyári lakja (nevezetes autogramfalán a két világháború közti szellemi élet megannyi képviselőjének aláírásával), amely őrhelye lett múltnak és jelennek, amint erről a Szent király városa Dal az esztergomi bazilikáról (1924) és A gazda bekeríti házát (1925) című verse is beszél.

Konzervativizmusa nem elfordulás a társadalom gondjaitól. Ezt jelzik a húszas években megjelenő regényei (Kártyavár; Timár Virgil fia). Legnagyobb szabású, társadalmi regénye az önéletrajzi indíttatású Halálfiai (1927). A háború után már benne élt a rettegés, hogy "a líra meghal" (Régen elzengtek Sappho napjai, 1922). Így váltak a szavak, a versek "dadogókká", megbízhatatlanokká, céltalanokká, hűtlenekké, "pártütőkké", a megszólalás mégis megkerülhetetlen kötelességével. Erről szólnak a Mint különös hírmondó. (1930) zaklatottan sietős hexameterei. S a költői szerephez való ragaszkodása mondatta ki vele a Mint forró csontok a máglyán (1932) már 1910-ben az Angyalos könyvbe jegyzett két kezdősorát: "Nem az énekes szüli a dalt: / a dal szüli énekesét."

Mire új verseskötete (Versenyt az esztendőkkel!) 1933-ban megjelent, Hitler hatalomra jutott Németországban. Az 1929-től Móriczcal, 1933-tól Gellért Oszkár közreműködésével egyedül szerkesztett Nyugatot egyszerre őrtoronynak és szekértábornak tartotta (lásd Ezüstkor című tanulmányát, 1930 és A Nyugat régen és most című előadását, 1932). Elszigeteltségéhez hozzájárult, túl a nemzedéki ellentéteken, hogy a Baumgarten-alapítvány kurátora lett. A Pokol fordítása 1912-ben, a Purgatóriumé 1920-ban, a Paradicsomé 1923-ban, a teljes Isteni színjátéké 1929-ben jelent meg. Fordításgyűjteménye, Amor Sanctus - Szent szeretet könyve (Középkori himnuszok latinul és magyarul, 1933) - bevezető tanulmányának szavai szerint szintén a szellemi ellenállás része. Mint ahogy része maga Az európai irodalom története (1934-35, végleges változata: 1936).
1937 áprilisában orvosai megállapították daganat okozta gégeszűkületét, és műtétet javasoltak. Még ugyanebben a hónapban megírta nagy halálversét (Ősz és tavasz között). 1937 kora nyarán született nagy imaverse, a Balázsolás. Az 1938. február 10-i operációt jól viselte, lábadozását azonban súlyos szenvedések kísérték. Eközben már munkált benne a hatalmas bölcseleti költemény, a Jónás könyve, amelyben megjelenik fölülemelkedése szenvedésein és múltbeli önmagán. 1941 márciusában tartotta akadémiai székfoglalóját. Áprilistól ismét csaknem beszédképtelen volt. 1941. augusztus 3-án a budapesti Siesta-szanatóriumba szállították, ahol 4-ére virradó éjjel hunyt el.

Szellemi, erkölcsi kisugárzása tovább élt a Nyugat második és harmadik nemzedékének művészetében. Kortársainak három generációja hódolt emlékének a Babits-emlékkönyvben (1941). Öröksége erősen hatott a II. világháború utáni Újhold nemzedékére, és jelen volt az egyik leghűségesebb tanítványa, Illyés Gyula szerkesztette Válaszban is.

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Melczer Tibor szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)

vissza
 
 
 
 
 

 
 

vissza
monográfiák - tanulmányok

  
IMPRESSZUM
  
KAPCSOLAT