SINKÓ Ervin (Apatin, 1898. október 5. – Zágráb, 1967. március 26.): költő, író, irodalomtörténész.

Apja Spitzer Ferenc kereskedő. Sinkó Ervin iskoláit szülőhelyén, Szabadkán és Szegeden végezte. 1914–1915-ben az MSZDP szabadkai szervezetének tagja, a Munkásotthon könyvtárosa, a Bácsmegyei Napló munkatársa volt. Verseit már 1916-ban a Népszava, A Tett és a Ma közölte, s megjelent első verseskötete is. 1917-1918-ban a bukovinai fronton volt, majd Budapesten a Kassák-körből kivált értelmiségi csoport (Révai József, György Mátyás, Lengyel József, Komját Aladár, Hevesi Gyula, Rothbart Irma) tagjaként az őszirózsás forradalom Országos Propaganda Bizottságában dolgozott; a KMP alapító tagja és illegális aktivistája volt. 1919-ben az Internationale című folyóirat alapító munkatársa volt; Újpest párttitkára; Budapest VI. kerületi Munkás- és Katonatanácsa s a Fővárosi Központi Munkástanács tagja; 1919. május 2–18. között Kecskemét városparancsnoka volt. A ludovikás zendülés (1919. június 24.) óráiban a Szovjetház parancsnoka; a Tanácsköztársaság összeomlásakor vöröskatona a román fronton; szeptemberben Bécsbe emigrált. 1920–1921-ben feleségével, Rothbart Irmával Szabadkán rejtőzködött asztalossegédként; felfedezték, s Ausztriába internálták; 1921–1926-ban Bécsben asztalos, filmstatiszta, inkasszáns, a Testvér című krisztiánus folyóirat (1924–1925) kiadója és főmunkatársa. 1926–1927-ben Szarajevóban, Grazban és Bécsben (s aztán 1945-ig másutt is) orvosnő feleségének eltartottjaként csak írói munkát folytatott, miközben a Korunk, a Nyugat és a Századunk munkatársa volt. 1928–1931-ben Bácsszentivánon írni kezdte történelmi regényét, az Optimistákat. 1931-1933 közt Zürichben és Bécsben, 1933–1935-ben Párizsban, 1935–1937-ben Moszkvában, 1937–1939-ben ismét Párizsban, 1939-41-ben újból Bácsszentivánon éltek. Zágrábban megismerkedett Krležával, 1941–1943 közt Szarajevóban, Drvarban, Splitben húzódott meg az üldözések elől. Splitben fejezte be az Optimistákat. Az illegális Népfelszabadító Bizottság elnöke lett, az olasz kapituláció után pedig Horvátország Antifasiszta Népfelszabadító Tanácsa küldötte Rab sziget evakuációs bizottságában. 1943–1945 között a népfelszabadító hadsereg IV. hadtestének partizán mozgókórházaiban Rothbart Irma partizánorvosnő egységeiben népművelő megbízatást teljesített. Leszerelésük után Sinkó Ervinék Zágrábban telepedtek le. Sinkó Ervin a Horvát Népköztársaság népjóléti és tanügyi minisztériumában, a horvát állami könyvkiadóban, a Krleža vezette Lexikográfiai Intézetben stb. dolgozott. A Horvát Írószövetség (1945), a zágrábi Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémia levelező (1951) majd rendes (1960) tagja lett. 1959 októberében Sinkó Ervin megnyitotta az újvidéki egyetem bölcsészeti karának magyar tanszékét. Felváltva Újvidéken és Zágrábban élt.

Munkásságának első szakaszában (1914–1923) Sinkó Ervin fő műfaja a vers, a politikai közírás, a napló és az emlékirat. Első verseskötetének (Éjszakák és hajnalok, Szabadka, 1916) vezérmotívuma az egzisztenciális hontalanság, a másodikban (A fájdalmas Isten, Bécs, 1923) az európai forradalmak vereségével beállott világnézeti válság és a Tolsztoj-Dosztojevszkij-Kierkegaard fogantatású neokrisztianizmus. A második alkotói időszakban (1923–1945) a novella, kisregény, regény és etikai-filozófiai esszé zárkózik fel fontosságban a líra, napló és emlékirat mellé. Az első világháború és a forradalmak magyar értelmiségi nemzedékének regénye, az Optimisták ekkor még kéziratban volt. (Megjelent: Újvidék, 1953). Párizsi és moszkvai meghurcoltatásával (s az ott vezetett naplójegyzetekkel) megalapozta az Egy regény regénye (1953; Újvidék, 1961, Budapest–Újvidék, 19883, kiad. BOSNYÁK István) című emlékiratot. Sinkó Ervinnek legtermékenyebb alkotószakasza 1945-től haláláig terjed.

A több mint 30 kötetnyi csak részben publikált Sinkó Ervin életmű minőségileg kiegyensúlyozatlan. Bessenyei-, Batsányi-, Kármán- és Csokonai-portréja, nem utolsósorban pedig az önmagában is jelentős naplóirodalma képviseli az életmű értékcsúcsát. Kor- és művelődéstörténeti fontosságú levelezése kiadásra vár.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Bosnyák István szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)