BEVEZETŐ
ALKOTÓK

GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia

NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP


MŰVEK

Bibliográfia:

  • KAMPISNÉ DEDINSZKY Izabella: Schöpflin Aladár irodalmi munkássága, Budapest, Nyugat kiadás, 1943.

Szövegkiadások:

  • Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok, Budapest, Nyugat 1917. Második kiadás: Budapest, Nyugat, 1919;
  • A pirosruhás nő, regény (1921). Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1975;
  • Mossóczy Pál szép nyara, regény, Franklin Kiadó, 1921;
  • Hatvani professzor feltámadása, elbeszélések, Franklin, 1923;
  • Kitli János szerencséje, Budapest, Franklin-Társulat, 1924;
  • Vége a szép nyárnak, drámák, Franklin 1925;
  • Írók, könyvek, emlékek, Franklin, 1925;
  • Ördögfiókák, ifjúsági regény, 1926. [Budapest], Unió, [1993];
  • Balatoni tragédia, regény, Budapest, Franklin, 1927;
  • Őszi szivárvány, Budapest, Franklin 1934;
  • Ady Endre, Nyugat, 1934. Új kiadás: Balogh Tamás bevezető tanulmányával: Kolozsvár, Polis, 2005;
  • A magyar irodalom története a XX. században, Bp., Nyugat, 1937. Új kiadás: SEBES Katalin (s. a. r.), Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990;
  • Hat év kritikai irodalma 1931-1936. Jelentés az 1937. évi Greguss-jutalom tárgyában, [Budapest], [Franklin], Budapesti Szemle, 1938;
  • RÉVAY Józseffel (összeállította): Egy magyar könyvkiadó regénye, Budapest, Franklin, 1939;
  • Vihar az akváriumban, regény, Budapest, Franklin, 1939;
  • Mikszáth Kálmán, monográfia, Bp., Franklin 1941;
  • KOMLÓS Aladár (szerk.): Válogatott tanulmányok, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1967;
  • RÉZ Pál (szerk.): Schöpflin Aladár Móricz Zsigmondról, Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1979;
  • Egy apolitikus elmélkedései. Válogatott publicisztika, SCHÖPFLIN Gyula (szerk.), Budapest, Századvég, Nyilvánosság Klub, Osiris, 1994;
  • BALOGH Tamás (s. a. r. és a jegyzeteket írta): Schöpflin Aladár összegyűjtött levelei, [Pécs], Pro Pannonia, 2004.

A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Rózsafalvi Zsuzsanna (OSZK – Kézirattár)

 

 

 
ALKOTÓK - SCHLÖPFLIN ALADÁR

SCHÖPFLIN Aladár (Maniga, 1872. október 4.-Budapest, 1950. augusztus 9.): Író, kritikus, irodalomtörténész, műfordító.

Schöpflin Gyula apja. A középiskolát és evangélikus teológiai tanulmányait Pozsonyban végezte. 1894-től a budapesti egyetemen filozófiát hallgatott. 1898-tól a Vasárnapi Újság segédszerkesztője, 1902-től irodalmi rovatának szerkesztője és vezető irodalomkritikusa. 1909-től a Franklin Társulat lektora és irodalmi titkára. A Nyugat megindulásától (1908-tól) közölte írásait. 1918-ban a Vörösmarty Akadémia főtitkárává választották. 1919-23 között a Szózat című napilap irodalmi rovatát vezette. Az 1926-ban létrehozott Magyar PEN Klub egyik szervezője volt. A Baumgarten-díjat két ízben (1929, 1936), a Greguss-jutalmat 1932-ben kapta meg. 1936-ban a Kisfaludy Társaság tagjai sorába választotta. 1933-42 között a Franklin Társulat kiadásában megjelenő Tükör című folyóirat munkatársa, a színházi rovat vezetője volt. Babits Mihály halála után, 1941-től Schöpflin Aladár irányításával folytatta működését a Baumgarten-alapítvány kuratóriuma. A Nyugat megszűnése után, 1941-től Illyés Gyula mellett a Magyar Csillag társszerkesztője volt. 1948-ban az MTA tiszteleti tagjává választották, 1949-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

A Vasárnapi Újság munkatársaként számos kisebb tanulmányt és esszét írt a magyar irodalom jeles alkotóiról. Igényes arcképvázlatot készített a világirodalom klasszikusairól, Schillerről, Victor Hugóról, Zoláról, Ibsenről stb. Kritikusi érdeklődése kiterjedt a konzervatív irodalom képviselőinek műveire (Jakab Ödön, Bárd Miklós, Sajó Sándor, Szabolcska Mihály stb.) éppen úgy, mint a századelőn újonnan érkező fiatal írók és költők munkáira. Teret adott a lapban a nyugatosok szépirodalmi alkotásainak, Ady, Juhász Gyula, Kosztolányi, Babits verseinek, Kaffka Margit regényeinek, Krúdy Gyula novelláinak. Sok tanulmányában foglalkozott az irodalomtörténet-írás, a kritika történetével (A fiatal Gyulai Pál, 1909; A magyar irodalomtörténet-írók, 1910; Gyulai Pál posztumusz könyve, 1913; A magyar kritika, 1913) kiemelten Gyulai Pál, Péterfy Jenő, Ignotus szerepével, jelentőségével. A Nyugat-nemzedék hagyományteremtő tanulmányainak sorába illeszthetők a 19. század magyar klasszikusairól írt portrétanulmányai. Következetesen figyelte az Ady-kötetek megjelenését. A nagyobb Ady-tanulmányok megírása után jelent meg Ady pályaképét, költészetét elemző és értékelő monográfiája (Ady Endre, 1934). Mikszáth műveiről írott recenzióiból, és a róla írott portrékból született meg Mikszáth Kálmán (1941) című biográfiája. A Nyugat kritikusaként a legnagyobbak mellett érdemük szerint elemezte és értékelte a Nyugat első nemzedékének szinte minden tagját. A Nyugatban az 1910-es években megjelent esszéit és tanulmányait Magyar írók. Irodalmi arcképek és tollrajzok (1917) című kötetében adta közre. Írók, könyvek, emlékek (1925) című tanulmánygyűjteményében személyes és olvasmányélményeit foglalta össze. Az 1920-as, 1930-as évek irodalmi vitáiba bekapcsolódva békítő és egyeztető szándékkal írta tanulmányait (A kettészakadt magyar irodalom, 1927; Van-e jobboldali és baloldali irodalom? 1933), áttekintve a konzervatív és a századelőn alakuló progresszív irodalom ellentéteinek gyökerét, elválásának történetét. Felvázolta az irodalmi szakadás politikai hátterét. A magyar irodalom története a XX. században (1937, 1990) című kötetben átfogó képet adott a századvég és a századelő magyar irodalmáról, elsősorban a Nyugat szerepéről, a folyóirat mellett kibontakozó irodalmi mozgalom jelentőségéről.

Szépírói pályáját az 1910-es években novellákkal kezdte. A kisváros nyomasztó légkörében élő, meg nem értett művész tragédiáját ábrázolja A pirosruhás nő (1921) című regényében. Az ifjúkori illúziók szertefoszlásának finom lélektani alapozással megírt regénye a Mossóczy Pál szép nyara (1921). Tragikus szerelmi történet, lélektani regény a Balatoni tragédia (1927). Utolsó regényében (Vihar az akváriumban, 1939) egy Pest környéki penzió zárt világában élő emberek életébe, sorsába ad bepillantást. Számos angol, francia és német szerző művét fordította magyarra. Szerkesztésében jelent meg a Magyar színművészeti lexikon (1929).

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Faragó Éva szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)