BEVEZETŐ
ALKOTÓK

GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia

NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

MŰVEK


A MEK állományában: művei I róla szóló

Kritikai kiadások (Krúdy Gyula összegyűjtött művei, sorozatszerkesztők: BEZECZKY Gábor, KELECSÉNYI László, Kalligram, 2005-):

Regények és nagyobb elbeszélések:

  • Regények és nagyobb elbeszélések 1., (Hat napig kerékpáron, A mi vármegyénk, Ifjúság, Üres fészek, Szeretlek!, Hamu, Pál apostol levelei), 2005.;
  • Regények és nagyobb elbeszélések 2., 1900-1903 (Hétszilvafás uraink, Száll az ének szájrul, Az aranybánya, Az álmok hőse), 2006.;
  • Regények és nagyobb elbeszélések 3., 1906. (A podolini kísértet, Andráscsik örököse, Az öreg gárdista, Az alispán leányai, A zurdoki csata), 2006.;
  • Regények és nagyobb elbeszélések 4., (Kék láng, A bűvös erszény, Régi szélkakasok közt, Régi és új emberek, A magyar jakobinusok - A mécses kialszik, De Ronch kapitány), 2007.,
  • Regények és nagyobb elbeszélések 5., (Francia kastély, Mákvirágok kertje, A vörös postakocsi, Szarvasgomba-emberek novella-ciklus, Palotai álmokat), 2007.;

Drámai művek:

  • Drámai művek színművek, jelenetek, töredékek Krúdy Gyula [s. a. r. Kelecsényi László], Pozsony, Kalligram, 2005.;

Elbeszélések:

  • Elbeszélések 1., 2005.;
  • Elbeszélések 2., 2005.;

Publicisztikai írások:

  • Publicisztikai írások 1., 2007.;

Összes művei sorozatokban:

Összegyűjtött munkái, 1-8, 1914;

  • Válogatott munkái, 1-10, 1925;
  • Összegyűjtött művei, 1-33, 1959-1966;

Krúdy Gyula művei, 1-23, szerk., s. a. r.: BARTA András, Budapest-Pozsony, Szépirodalmi-Madách Könyvkiadók, 1976-1989:

  • Palotai álmok Kisregények, 1976;
    Régi szélkakasok között Kisregények, 1976;
  • Pókhálós palackok. Válogatott elbeszélések 1894-1908, 1977;
  • Utazások a vörös postakocsin Regények, 1977;
  • Aranyidő. Regények, kisregények, 1978;
  • Pesti nőrabló. Regények, kisregények, 1978.
    Válogatás: N. N. Egy szerelem-gyermek regénye.;
  • Az álombeli lovag Válogatott elbeszélések 1909-1911, 1978;
  • Szerenád. Válogatott elbeszélések 1912-1915, 1979;
  • Királyregények, 1979;
  • Az utolsó gavallér. Regények, 1980;
  • Telihold Elbeszélések, 1916-1925, 1981;
  • Etel király kincse. Regények, 1981;
  • Delikátesz Válogatott elbeszélések, 1926-1930, 1982.;
  • Váci utcai hölgytisztelet. Válogatott elbeszélések, 1931-1933, 1982;
  • Álmoskönyv, szerk.: BARTA András, Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983.;
  • Magyar tükör. Publicisztikai írások, 1894-1919, 1984;
  • Pesti album Publicisztikai írások, 1919-1933, 1985;
  • A XIX. század vizitkártyái Portrék, 1986;
  • Egy krónikás könyvéből Portrésorozatok, emlékezések, 1987;
  • Irodalmi kalendáriom. Írói arcképek, 1989;

Egyéb szövegkiadások:

Népszerű kiadások:

Hangoskönyvek:

 

 

 

 

 


 

 

 

 

 
ALKOTÓK - KRÚDY GYULA
monográfiák - tanulmányok  

KRÚDY Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. - Bp., 1933. május 12.): Író, hírlapíró.

Krúdy Zsuzsa apja. Krúdy Gyula apja jómódú nyíregyházi ügyvéd, felvidéki nemesi családból (Crudi) származott; anyja, Csákány Julianna, szobalány, szegény gazdálkodó gyermeke. Iskoláit Nyíregyházán, Szatmárnémetiben és Podolinban végezte. 1895-ben a Debreceni Ellenőr munkatársa lett. Még ez évben átszerződött Nagyváradra. A millenniumi kiállítás megnyitására Budapestre utazott, és ott is maradt. A Józsefváros, a Teréz templom környéke, a Belváros, a Margitsziget és Óbuda volt lakóhelye. Itt kialakította egyéni életformáját; fő támaszpontjai a bohémvilág találkozó- és mulatóhelyei voltak. Ebben a világban teremtődött meg az a sajátosan "krúdys" légkör, amely írásművészetének (a gyermekkorából hozott nyírségi és szepességi élményanyag mellett) lényeges alkotó elemét, eredeti hangulatát adta. Kétszer nősült, de sohasem tudott megállapodott családi életet élni. Találóan nevezték magányos lovagnak: különös, büszke, tartózkodó volt. Nélkülözésekkel indult pályáján; termékeny munkásság és páratlan sikerek után eladósodva fejezte be életútját. Hivatalos elismerésben ritkán volt része; távol tartotta magát minden irodalmi csoportosulástól. 1914-ben beválasztották a Petőfi Társaságba, 1930-ban Baumgarten-díjat kapott. Első novellája 15 éves korában jelent meg, 17 évesen egy vidéki hetilap főmunkatársa; írásait rendszeresen közölték országos napilapok, folyóiratok. Még nem volt húszéves, amikor első novelláskötete napvilágot látott (Üres a fészek, 1897). Ettől kezdve évente 2-3, sőt pályája csúcsán 7-8 kötettel jelentkezett; szinte naponta jelentek meg írásai.
A századfordulóig tartó pályaszakaszának legértékesebb írásaiban (Üres a fészek, 1897; Ifjúság, 1899; A víg ember bús meséi, 1900) főként Jókai, Mikszáth és Reviczky hatására a romantika útját követte; a külföldi irodalomból pedig Dickenst, Maupassant-t, Zolát és főként Turgenyevet jelölte meg példaképeiként. A század utolsó éveiben (alkalmasint Bródy Sándor és Cholnoky Viktor hatására) a polgári-városi irodalom felé közelített. E próbálkozásának legjelentősebb alkotása önvallomás értékű (Az aranybánya, 1901). Ebben a dzsentriről mondott ítéletet. Ámde nem volt képes gyökerestül kiszakadni abból a középnemesi rétegből, amelyből származott; befelé fordulásra hajlamos alkata sem tette alkalmassá nyílt állásfoglalásra. Ezért társadalomkritikája közjáték maradt; visszatért a mikszáthi örökséghez. A nyírségi dzsentrikúriák zárt világában olyan sajátos tárgyat fedezett föl, amely korlátlan lehetőségeket kínált részint a dzsentri lezüllésének kritikus-ironikus ábrázolására, részint a "régi szép idők" szinte mesterségesen fönntartott maradványainak lírai-nosztalgikus elbúcsúztatására (pl. A szakállszárítón, 1906; Pajkos Gaálék, 1906; Álmok hőse, 1906; Andráscsík örököse, 1908). 1908-10 táján lassú erjedés indult Krúdy Gyula művészetében; ez témaválasztásában, stílusának átformálódásában egyaránt megfigyelhető. A témakör először a középkori szepességi történetekkel (pl. A lyukas tallér, Jézuska csizmája, Bőrcsuha), majd a századvégi Pest hangulatának megidézésével (pl. Régi szélkakasok között, 1909) bővült, és a Martinovics-regénnyel (A magyar jakobinusok, 1910) a történelmi tárgyválasztás irányában is kiterjeszkedett. A "krúdys" stílusjegyek különösen az impresszionista hangulatfestésben és jellemformálásban mutatkoztak meg. Hőseit mindinkább a saját képmására formálta. Így jutott el legjellegzetesebb alteregójának, Szindbádnak megteremtéséig: a képzelet szárnyán olyan tájakra vetődik és vezérli az olvasót, amelyekre irodalmunkban előtte és utána senki sem jutott el (A francia kastély, 1912; Szindbád ifjúsága, 1911; Szindbád utazásai, 1912). Az igazi közönségsikert (egyúttal korábbi műveinek utólagos fölfedezését) azonban csak A vörös postakocsi (1914) hozta meg; ez mindmáig legnépszerűbb műve. Ebben és folytatásában (Őszi utazások a vörös postakocsin, 1917) a vallomást és a századforduló Pestjének világát egyesítette. A világháború alatt eszményítve elevenítette meg kortársainak ifjúságát, és olyan bohémvilágba engedett betekintést, amelyet az olvasók többsége csak áhított. Utóbb kevés kivétellel (pl. Palotai álmok, Aranykéz utcai szép napok) szinte csak variálta e témáit és stílusukat, néha már a modorosság határát súrolva. A forradalmak idején közírói szerepet is vállalt, és Móricz Zsigmonddal és Gárdonyi Gézával elvállalta a Néplap szerkesztését. 1919 utáni csalódását legélesebben Mit látott vak Béla szerelemben és bánatban (1921) című befejezetlen regénye mutatja. Az 1920-as években írásművészete sajátos, egyéni realizmus irányába fejlődött. A századeleji Pest tisztultabb, kevésbé idealizált formában jelent meg műveiben (pl. Hét bagoly, 1922; Velszi herceg, 1925; Rezeda Kázmér szép élete, 1933); történelmi tárgyú írásai a Három királlyal (1926-29-30) elérték csúcspontjukat, megmutatva Krúdy Gyula valóságábrázoló képességének kifejlődését. A Valakit elvisz az ördög (1929) című kisregényében már leszámolt a dzsentrivel kapcsolatos illúzióival. A húszas évek derekától művészetében erős, új hajtás fejlődött: az álom és valóság határán mozgó ábrázolást közvetlenebb, világosabban realista színezetű hang váltotta föl, amely a mindennapi események rendkívül részletező föltárásában nyilvánult meg (Boldogult úrfikoromban, 1930; Az élet álom, 1931). Ennek az új hatásnak teljes kivirágzását azonban nem érte meg.
Művészete magányos jelenség 20. századi irodalmunkban. Krúdy Gyula páratlanul termékeny volt; több mint 60 regényt, csaknem 3000 elbeszélést, több száz ifjúsági elbeszélést, ezernél több cikket, karcolatot és négy színművet írt. Föltehetőleg még több írása lappang különféle lapokban. Kortársai, rajongói sok érdekes észrevétellel járultak hozzá munkásságának méltatásához (Ady Endre, Schöpflin Aladár, Kosztolányi Dezső, Tersánszky J. Jenő, Lovik Károly, Móricz Zsigmond), de művészetének összefoglaló értékelésére mindeddig csak Perkátai (Kelemen) László vállalkozott doktori értekezésében (1938), bár ma már ez is csak kritikával használható. Munkásságának bibliográfiai fölmérését Kozocsa Sándor úttörő kezdeményezése alapján Katona Béla, Barta András, Gedényi Mihály, Szauder József folytatta. Gyűjteményes kiadásaival valamennyi jelentős regénye új kiadásban került az olvasó kezébe; válogatott elbeszéléseinek időrendi és mindeddig legterjedelmesebb kiadása a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A kiadó megszűnése miatt az utolsó 3 kötet kéziratban maradt.

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Barta András szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)