KÉPES Géza (Mátészalka, 1909. február 1. – Budapest, 1989. augusztus 19.): költő, műfordító.
Apja kovácsmester volt. Képes Géza a gimnáziumot Sárospatakon végezte, a budapesti egyetemen az Eötvös-kollégium tagjaként magyar–német–angol szakon szerzett diplomát. 1933-ban Sárospatakon tanított, majd ugyanott az Angol Intézetben nevelőtanár volt. A 2. világháború alatt a Honvédelmi Minisztériumban fordító lett, bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. 1945-ben az Eötvös-kollégium tanára, 1946–1954 között a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője. Nevéhez fűződik a Falurádió és a Gyermekrádió megindítása. 1947-ben a Rádió Gyermekújság felelős szerkesztője. 1950-ben megszervezte a Magvető Könyvkiadót, 1956-ban az írószövetség költői szakosztályának titkárává választották. Ekkor az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa lett. 1957-ben elbocsátották a Magvető Kiadótól. Baumgarten-díjas (1943, 1949), József Attila-díjas (1950, 1952, 1956, 1974).
Életművében hatalmas művelődéstörténeti tudás halmozódott föl. Költészetének fő jellemzője a műgond. Epigrammáiban a forma pontos képalkotással és szatirikus indulattal társul. Költészete elsősorban a népköltészetre, a görög-római és az impresszionista lírára épül. A nyugati nyelvek mellett az összes finnugor nyelvből, továbbá újgörögből, oroszból, bolgárból, arabból és japánból fordított.
OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Hegedűs Attila és Nagy Mária szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)
|
|