KAFFKA Margit (Nagykároly, 1880. jún. 10.-Budapest, 1918. dec. 1.): Író, költő.

Apja Kaffka Gyula ügyvéd, vármegyei főügyész volt, anyja Uray Margit, elszegényedett nemesi családból származott. Apját hatéves korában elvesztette. 1886-tól a szatmári irgalmasnővérek zárdájában nevelkedett. Felsőbb iskoláit a Szatmár Megyei Nőegylet Nőipariskolájában, a nagykárolyi polgári iskolában, majd a szatmári irgalmasnővérek tanítóképző zárdájában végezte. 1898-ban tanítónői oklevelet szerzett. 1898-99-ben a miskolci irgalmasnővérek zárdájában tanított. 1899-ben beiratkozott a pesti Erzsébet Nőiskolába. A polgári iskolai tanári diploma megszerzése után 1902-től a miskolci polgári leányiskola tanára volt. 1905-ben házasságot kötött Frőlich Brunó erdőmérnökkel. 1906-ban született László fia. A család 1907-ben Budapestre költözött. Kaffka Margit 1907-1910 között az újpesti, 1911-1915 között az angyalföldi Üteg utcai polgári leányiskolában tanított. Válságokkal teli házassága megromlott, és 1910-ben elváltak. 1911-ben Párizsban, 1913-ban Rómában járt. 1914-ben megismerkedett Bauer Ervin szigorló orvossal, Balázs Béla öccsével. Olaszországi útjukon érte őket a háború híre. Augusztusban házasságot kötöttek Szegeden, 1915-ben Budapestre költöztek. A háború éveiben orvos-biológus férje 1915 őszétől a temesvári kórházban teljesített szolgálatot. Kaffka Margitot munkája, a tanítás Budapesthez kötötte, de kényszerű otthona Temesvár lett. 1916 elején nyugdíjazását kérte. 1918-ban férjét felmentették a katonai szolgálatból. 1918-ban a Vörösmarty Akadémia tagjai sorába választották. November 26-án spanyolnátha tüneteivel kórházba szállították, megbetegedett fiával együtt. December 1-jén meghalt, s egy nappal később fia is.

Kaffka Margit írói élményanyagát a család, a gyermekkor emlékei, a küzdelmes és viszontagságos élet tanulságai adták. Első köteteiben (Versek, 1903; Kaffka Margit könyve, 1906) közreadott verseiben szakítva a konvenciókkal, a mindennapok érzésvilágát, "a hétköznapi lét" apró mozzanatait, megfigyeléseit új környezetrajzzal, szokatlan kifejezésekkel, a közvetlen társalgási nyelv eszközeivel jelenítette meg. Önéletrajzi írásában Kiss József és A Hét körének hatását éppen úgy vállalta, mint Szabolcska Mihályét. Bibliai témájú verseiben (A Magdolna, A Szűzanyáról, Bethania stb.), a misztikus történetekben az emberit kereste. 1903-tól prózai műveket is, elsősorban novellákat írt (Levelek a zárdából, 1904; A gondolkodók és egyéb elbeszélések, 1906). Prózájában az események leírása helyett egyre inkább a belső történések, a lélektani rejtelmek, a nő társadalmi helyzete, kiszolgáltatottsága foglalkoztatták. A belső történéseket monológgal ábrázolta.

Írói kibontakozása a Nyugat-mozgalom indulásának éveire esett. Adyhoz állt legközelebb. A költő jelentőségét korán, még miskolci tanári évei idején felismerte. Irodalompolitikai nézeteik, értékítéleteik, álláspontjuk a Nyugat belső vitáiban sok vonatkozásban megegyeztek. Irodalmi munkásságában 1908-1914 között módosult a műfajok aránya: két verseskötete (Tallózó évek, 1911; Utolszor a lyrán, 1912), négy novelláskötete (Csendes válságok, 1910; Csonka regény és novellák, 1910; Süppedő talajon, 1912; Szent Ildefonso bálja, 1914) és két regénye (Színek és évek, 1912; Mária évei, 1913) jelent meg. Az 1910-es évek elején írt novellák mintegy előtanulmányai voltak a Színek és évek című regényének. A főhős, Pórtelky Magda alakját a századvégi széthulló dzsentri világ veszi körül. Sorsa a "süppedő talajú" világban egyetlen lehetőséget kínál: a házasságot. Első férje halála után újabb házasságba menekül, de élete süllyedése kiszolgáltatottsága valójában itt kezdődik: nem tud igazán élni a szabadsággal, a kor sem ad neki kitörési lehetőséget. A fővárosban a művészi pálya kínál villanásnyi esélyt, de tudomásul kell vennie, hogy ott éppen úgy, mint a falusi postahivatalban ugyanaz a kicsinyes élet, ugyanaz a kiszolgáltatottság fogadja, amely elől menekült. A regény egyes szám első személyű előadásmódja még jobban hangsúlyozza Kaffka Margit együttérzését hősével. A regény a magyar századvég nagyszabású társadalomrajza. A Színek és éveknek cselekményében és szellemében is folytatása a Mária évei (1913). Hőse, Laszlovszky Mária, már más törvények szerint él és ítél, mint a korábbi nemzedék lányai. Diplomát szerez, tanári állást kap, önálló, szabadabb életre készül, de hamarosan rádöbben, hogy a kisváros nyomasztó légkörében nem sikerül saját lábán megállnia, magányos marad. Az álmokba kapaszkodó, magányos lélek a halálba menekül. Az Állomások (1914) középpontjában a festő Rosztoky Éva és a költő, Szövény Tekla alakja áll. Ők ketten együtt viselik a történelem által rájuk mért asszonysorsot. Végül is nekik sikerül az, amiről Pórtelky Magda álmodott, és amibe Laszlovszky Mária belebukott: a férfiakéval egyenrangú, teljes alkotó életet élni. A regény a századelő magyar szellemi életének teljességre törekvő körképe. Az író a Nyugat irodalmi és művészvilágának finom árnyalatú ábrázolására törekedett. Megírta a Nyugat hőskorát, a Nyolcak történetét. A regény hősei a Kaffka Margithoz közel álló kor- és pályatársak, barátok; megírásában az írót az impresszionista művészi megoldás, a lélek rejtelmeinek kutatása helyett a környező világ megismerésének és megértésének szándéka vezette. A dokumentumregény felé közelítő mű a korszak esszészerű elemzését adja. A világháború éveiben megjelent novelláskötetei (Lírai jegyzetek egy évről, 1915; Két nyár, 1916; A révnél, 1918), Hangyaboly (1917) című kisregénye mellett jelentős volt publicisztikája. A Hangyaboly élményanyaga, környezete, hősei az író életének korábbi korszakából való. A tanítónői pályára készülő kamaszlány zárdai tapasztalatait mondja el, az egyén és a rákényszerített közösség összeütközéseit, a kamaszfővel megszenvedett feszültségeket. A regény cselekménye egyetlen tanév történetére szorítkozik, a zárda vezetésében történő nemzedékváltásra összpontosít. Központi alakja, Király Erzsi, az ismert Kaffka-hősök rokona; lázadó fajta, belső és külső küzdelme érzelmi életének szabadságáért éppen olyan erőteljes, mint elődeié. Király Erzsi az Állomások Rosztoky Évájához áll legközelebb: nyugodt, derűs lélek, nem tépelődik a sorsán, a zárdai élet nem kínozza. A "hangyaboly" harcain kívül áll. Eszményét nem vallja, hanem gyakorolja. Részt vállal az "élet apró munkáiból". Kaffka Margitnak a háborús években írt novelláiban, regényeiben a lírai vallomás és elemzés helyét a tárgyias leírás, az árnyalt portré, a pontos helyzetkép foglalja el. Verseiben (Az élet útján, 1918) szerelmével, férjével, megtalált boldogságával foglalkozik. Korábbi verseinek zaklatott, keserű érzéseit a megnyugvás, a bizakodás, a bölcs derű váltják fel. Szakított a szabad verssel, és visszatért a kötött formákhoz. Élete utolsó évében jelent meg Kis emberek barátocskáim című játékkönyve. Josephus Flavius alakját felidéző, tervezett regényét már nem tudta megírni.

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Faragó Éva szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)

vissza

Több regény együttes kiadása:

• Színek és évek – Hangyaboly:
  KAFFKA Margit regényei. Bevezetés BODNÁR György, Budapest, Szépirodalmi, 1968. Aranykönyvtár, Budapest, Szépirodalmi, 1961. Metro könyvtár, A Magyar próza klasszikusai sorozat, Budapest, Kossuth, 2007. Iskolai könyvtár, Budapest, Szépirodalmi, 1955. Szöveggondozás, utószó BODNÁR György, Budapest, Unikornis, 1999. A Magyar próza klasszikusai sorozat;
• Színek és évek – Mária évei: KAFFKA Margit regényei, Bevezetés BODNÁR György, Budapest, Szépirodalmi, 1968;

Idegen nyelvű szövegkiadások:

Angol:

• Smouldering Crisis, [Csendes válságok], translated by Sára KARIG = Hungarian Short Stories, Budapest, Corvina, 1962, p. 257–280 = The American Hungarian Review, Vol. II. No. 3–4., New York, 1964. p. 24. = 44 hungarian short stories, sel.: Lajos ILLÉS, pref.: C. P. SNOW, Budapest, Corvina, 1979., 87–114. o.;
• Before your face, [Előtted (?)], Translated by Joseph GROSZ and W. Arthur BOGGS, = Hungarian Anthology Munich, Griff, 1963. p. 113. = Hungarian Anthology, Toronto, Pannonia, 1966, p. 136;
• In the summer kitchen, [A Színek és évek első fejezete]. Transl. from the Hungarian by Zsuzsanna OZSVATH, Martha SATZ, [S.l.] [s.n.] = Pacific Quartely Moana 1985. Vol. 9. No. 2, 23–29.;
• Night, transl. Zsuzsanna OZSVATH, Martha SATZ = Wind magazine 1987, Vol. 17. Nu. 60. 97–103;
• The ant heap. Novel, [Hangyaboly], adapt. into English, introd. by Charlotte FRANKLIN, London, New York, Boyars, 1995;
• Colours and years. [Színek és évek], transl. by George F. CUSHING, introd. by Charlotte FRANKLIN, Budapest, Corvina, 1999, 2009;

Bolgár:

• Černa koleda, [Fekete Karácsony], prevede: Katja Kamenova = Ptici prostora, Sofia, Narodna Kultura, 1964, str. 179;

Cseh:

• Cestou k městu, Přelož. K. ŠARLIH = 1000 nejkrásnějších novell, Sv. 80. 1912, 87–100;
• Barvy a léta. Roman, [Színek és évek], přelož. Magda REINEROVÁ, Praha, SNKL, 1958;
• Mravenište, [Hangyaboly], přelož. Milan NAVRÁTIL, [ill. Karel MACHÁLEK], Praha, Lidové nakl., 1974;

Eszperantó:

• Pri malnova soldato, [A régi katonáról (?)], tradukis de F. SZILÁGYI = Hungara Antologio Budapest, Literatura Mondo, 1933;

Finn:

• Kosinta, [Leánykérés], Suomeksi runoillut Toivo Lyy = Unkarin Lyyra, Helsinki, S.K.S. 1970, sivu 213;

Francia:

• Une demande en mariage, [Leánykérés], Traduction de P. V. LEBOURG = Poetesses Hongroises, Paris, Massoni, 1929, p. 33. Sans indication du traducteur = Scrittrici d'Ungheria, Torino, Fratelli Pozzo, 1939. pp. 39;

Horvát:

• Boje i godine. Roman, [Színek és évek], prev. Jadranka DAMJANOV, Zagreb, Dišput, Hrvatsko filološko društvo, 2006;

Lengyel:

• Barwy i lata, [Színek és évek], Tlum. Andrzej SIEROSZEWSKI, Warszawa, Czytelnik, 1960;
• Mrowisko. Mikropowieść, [Hangyaboly], przel.: Krystyna PISARSKA, Kraków, Wroclaw, Wyd. Literackie, 1983;

Német:

• Hymne [Himnusz], Nachdichtung von Heinrich HORVÁT = Neue ungarische Lyrik, München, Georg Müller, 1918, S. 93–100;
• Morgenrhythmen [A Hajnali szürkület ritmusaiból], Übersetzt von Adam ABA (Kerpel-CLAUDIUS) = Stimmen für Europe, Berlin, Aeterna Verlag, 1927;
• Menschlein tritt in mein Zimmer [Emberke lép szobámba (?)], Übersetzt von Freidrich WERDE, = Ungarn, Jg. V., 1944, Budapest, S. 186.
• Farben und Jahre. Roman, [Színek és évek], Übers. von Ita SZENTIVÁNYI, Nachw. von György BÖLÖNI, Berlin, Volk und Welt, 1958;
• Frauen [Asszonyok], Übersetzt von Elisabeth SZÉKÁCS = Festbeleuchtung auf dem Holzmarkt und andere ungarische Erzählungen, Hrsg. u. Nachw. Dezső KERESZTÚRY, Budapest-Stuttgart, Corvina-Goverts, 1968, S. 54;
• Stille Krisen (Csendes válságok) = Ungarische Meistererzählungen. 1. Übers.: Ferenc GOTTSHLIG, et al., [Von Sándor BRÓDY, Margit KAFFKA et al.] Budapest, Corvina, 1960, 135–161. = Die letzte Zigarre im „Arabischen Schimmel”. Ungarische Erzählungen, Hrsg. von Heinrich WEISSLING, aus dem Ungarischen übertr. u. mit bio-bibliographischen Angaben vers. von Heinrich WEISSLING, Leipzig, Dieterich, 1988, 211–238;
• Litanei (Litánia), übersetzt: Martin REMANÉ = Wer bringt die Liebe hinüber? Zehn Liebesgedichte aus Ungarn, Budapest, Corvina, 1999, 13;
• Ameisenhaufen. Roman. [Hangyaboly], Deutsch von Éva ZÁDOR, Kortina, 2008;

Orosz:

• Cveta i gody, [Színek és évek], Perev. O. ROSSIÂNOV, Moskva, Hudož. Lit., 1979;
• Ženšiny, [Asszonyok], perev.: E.UMNJAKOVOJ, Moskva, Izd. Hudož. Literatury „Vengerskaja Novella”, 1965. str. 282;
• Pervyj etap [Az első stációnál], perev.: O. ŠIMKO, Moskva, Izd. Hudož. Literatury „Vengerskaja Novella”, str. 300;

Román:

• Cerere în căsătorie (Leánykérés) = Culegere din Lirica Maghiară. Trad. iş sel.: Emil GIURGIUCA, Bucureşti, Editure de stat, 1947, 67–68;
• Culori şi ani, [Színek és évek], trad. Veronica BÂRLĂDEANU, Bucureşti, Ed. Univers., 1979;

Szlovák:

• Farby a roky, [Színek és évek], Prelož. Marta LESNÁ, Bratislava, Pravda, 1972;
• Mravenisko, [Hangyaboly], Prelož. Viktor SÁNDOR, doslov: Rudolf CHMEL, Bratislava, Pravda, 1977;

Szerb:

• Na selu, [Falun], prev.: B. RUŠKIC = Šest jutara ruža i druge novele majstora madjarske pripovetke, sast.: János HERCEG, Novi Sad, Bratstvo-Jedinstvo, 1953, str. 95.
  Mravinjak, [Hangyaboly], preveo Eugen VERBER, Beograd, BIGZ, 1979;

A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Jablonczay Tímea irodalomtörténész