JÓZSEF Attila (Budapest, 1905. április 11. - Balatonszárszó, 1937. december 3.): Költő.

Apja Iosifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás; anyja, Pőcze Borbála (1875-1919) parasztcsaládból származó mosónő. József Attila hatodik gyermekként született, ekkor azonban csak két nénje, Jolán és Eta élt. Apja 1908-ban elhagyta családját: Romániában újra nősült. A kisfiút a Gyermekvédő Liga 1910-ben parasztcsaládhoz adta nevelésre, Öcsödre; 1912-ben tért vissza. A Ferencvárosban a lumpenproletárlét határmezsgyéin éltek, édesanyja rákban halt meg. Jolán férje, Makai Ödön (1889-1937) ügyvéd lett József Attila gyámja. József Attila 1920-ban Makóra került gimnáziumba, nyaranta munkát vállalt. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Megismerte Juhász Gyulát, az ő segítségével és előszavával megjelent első verskötete (Szépség koldusa). 1923-ban a Nyugat is közölte verseit. 1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozott be. 1925-ben Tiszta szívvel című verséért azonban professzora, Horger Antal megfenyegette. József Attila ősszel a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat; megismerkedett Németh Andorral, Németh Andorral, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926-27-ben Párizsban a Sorbonne előadásait hallgatta; tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. 1927-ben hazatért Budapestre. 1928-ban kötött barátságot Illyés Gyulával. Babits Mihályhoz is eljutott, ő azonban nem viszonozta közeledését. József Attila átmenetileg a pesti egyetemre járt, de tanulmányait abbahagyta. Elnyerte Kosztolányi Dezső segítő barátságát. 1928-tól szerelem fűzte a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította őket egymástól. 1930 őszétől József Attila a KMP tagja. 1930-ban pamfletben támadta meg Babitsot. Élettársa Szántó Judit volt, Hidas Antal korábbi felesége. Nagy szegénységben éltek, részben Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1932-ben József Attila Illyés Gyulával és Szimonidesz Lajossal röpiratot írt a halálbüntetés ellen, szerkesztette a féllegális Valóság című folyóiratot. Hatvany Lajos, később Hatvany Bertalan támogatta. Illyés Gyulától eltávolodott. 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte; 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem hívták meg, "lehagyták" a kommunista mozgalomból. Szociáldemokrata és liberális körökkel talált kapcsolatot, és antifasiszta egységfronttörekvéseket képviselt. 1935-ben pszichoanalitikus kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. 1936-ban végleg különvált Szántó Judittól. A Szép Szó egyik szerkesztője lett, felújult kapcsolata Vágó Mártával. A Baumgarten-alapítványból segélyt, majd jutalmat kapott (1935, 1936). Nagyon fáj (1936) című kötete sem hozta meg - főként közönségsiker viszonylatában - a várt elismerést. 1937 tavaszán megszerette Kozmutza Flóra gyógypedagógus pszichológust, házasságot remélt, de idegzete mindinkább felmondta a szolgálatot. 1937. július 28-án a Siesta szanatóriumba került; november 4-én nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. December 3-án a szárszói állomáson induló tehervonat kerekei alá feküdt. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat nyert. Méltó elismerése is halálával kezdődött. 1948-ban életművét Kossuth-díjjal tüntették ki.

Költészete kezdetben a Nyugat hatását mutatja, jól formált versei leginkább realisztikusságukkal vagy különös bensőségességükkel hívhatják magukra a figyelmet (Tanulmányfej, Éhség, Rög a röghöz). A kozmosz éneke című szonettkoszorúja csak részleteiben előlegezi a későbbi kiteljesedést. Az avantgárd különböző irányaival kapcsolatba kerülve részben elemi erejű változások közeledéséről (Nem én kiáltok), részben a modern nagyváros ellentmondásos világáról ad képet (Szép nyári este van, Tüntetés), részben ősi igézések, népdalok és sanzonok, máskor mesék vagy zsánerképek hagyományosabb szemléleti elemeit társítja merész, esetleg éppen bizarr asszociációkkal (A hetedik, Klárisok, Proletárdal, Áldalak búval, vigalommal, Medáliák, Medvetánc) Néha a szelídséget hirdeti (Tanítások), ismételten megszólal azonban soraiban a szociális lázongás is (Tiszta szívvel, Végül). Ez a harmincas évek elején forradalmisággá erősödött, tudatos politikai költészetet hozva létre (Szocialisták, Tömeg, A város peremén, Mondd, mit érlel .), e verseivel közvetlenül a kommunista mozgalmat szolgálta (Lebukott). Nem vesztette el azonban figyelmét az élet parányi mozzanatai iránt sem (Látod?, Hangya). Erősödött benne az elidegenedés kínzó érzése Mióta elmentél, Zuzmara, Óh szív! Nyugodj!, Reménytelenül). 1933-tól alkotta meg összetett szemléletű, hagyományosabb és avantgárd sajátságokat ötvöző verseit, melyekben egyszerre van jelen a világgal való ösztönös kapcsolattartás és a szigorú, önelemzésre is kész tudatosság. Az érzelmi reagálásokban is gazdag nyelvi anyagot erőteljes motívumszerkesztés fogja egységbe (Téli éjszaka, Óda, Eszmélet, Alkalmi vers a szocializmus állásáról, "Költőnk és Kora"). Fontos szerepet kapnak a különféle tájak, nemegyszer kozmikus összefüggésekben (Falu, Tiszazug, Külvárosi éj, Tehervonatok tolatnak., Elégia). Vissza-visszatérően fejezi ki a fájdalom végleteit: szerelmeinek viszonzatlanságát (Nagyon fáj), anyja elvesztését (Kései sirató), máskor eltávolodva az egyedi élményforrásoktól (Egy kisgyerek sír, Kiáltozás). Megfoghatatlan bűnök terhével küzd (A bűn, Én nem tudtam, Tudod, hogy nincs bocsánat, Kiáltozás); erősen befolyásolta a freudi szemlélet (Amit szivedbe rejtesz, "Költőnk és Kora" Szemléletén Bergson "teremtő fejlődés elve" is érezteti hatását (Eszmélet); a semmivel való szembesülése az egzisztencializmus hatását hozza felszínre (Reménytelenül, Semmi, Ki-be ugrál., Tudod, hogy nincs bocsánat). Korai, naiv istenélménye is ilyen szemléleti változások jegyében alakult át (Bukj föl az árból, Az isten itt állt a hátam mögött). Mindez nem vezetett a marxista gondolatiság megtagadásához: különböző bölcseleti tényezőknek egyazon művön belüli érvényesítésére is több ízben ad példát (Alkalmi vers a szocializmus állásáról, A Dunánál, Eszmélet, A város peremén). Radikálisan demokratikus társadalomszemléletét életének utolsó éveiben is értékes versekben fejezte ki (Thomas Mann üdvözlése, Levegőt!, Hazám). Az ember önmegalkotásának feladatát is társadalmi összefüggésben szemléli (Két hexameter, Kész a leltár). A derű, az életörömre vágyás kései szerelmi ciklusait is át tudja hatni (Flóra). Magas művészi szintet képviselnek önmegszólító versei (Tudod, hogy nincs bocsánat, Karóval jöttél. Műfordítóként a szomszéd népek kortárs lírájának tolmácsolására törekedett; értékesek Villon-fordításai. Hegel, Marx, Freud című tanulmánya (1936?) a marxi társadalomszemlélet korszerűsítését kísérelte meg, rámutatva, hogy az ember gazdasági-társadalmi meghatározottságai mellett a lélektaniakat is figyelembe kell venni. Nem dolgozta ki minden részletében Valóság és igazság (1933?) című tanulmányát, mely az Irodalom és szocializmus című művel és más rövidebb írásaival alkot laza egységet. Figyelmet érdemelnek a nyelv természetére vonatkozó nézetei; a nyelvben olyan anyagot látott, mely lelki tevékenységeket hív létre, ilyeneket tárgyiasít, s a világgal való kapcsolatteremtést: a valóság sajátos birtokba vételét szolgálja.

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Tamás Attila szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000