IGNOTUS [VEIGELSBERG Hugó] (Pest, 1869. november 2. - Budapest, 1949. augusztus 3.):Publicista, kritikus, költő, író.

Német nyelvű zsidó családból származik. Apja Veigelsberg Leó, a Pester Lloyd főszerkesztője; fia Ignotus Pál. Ignotus alsóbb iskoláit Kecskeméten, Kiskőrösön, Eperjesen végezte. Budapesten jogot végzett s újságíró lett. 1891-től 1906-ig Kiss József lapjánál, A Hétnél dolgozott. Egy ideig a Magyar Hírlapnak is munkatársa volt. Riporterként megjárta Németországot, Amerikát, a Balkánt. Egyik szerkesztője a rövid életű Szerda (1906-1907) című folyóiratnak. Az 1908-ban induló Nyugat egyik alapítója és 1908-1929 között főszerkesztője. 1919-ben emigrált; többnyire Bécsben és Berlinben élt. A magyarországi irodalmi életet is figyelemmel kísérte, annak távoli résztvevőjeként. Osvát halála után levették nevét a folyóiratról; ennek következményeként hosszas ideológiai, művészi és személyes vitába bonyolódott Babitscsal. 1937. februártól Ignotus a Magyar Hírlap publicistája. 1938-ban az USA-ba menekült. New York-ban telepedett le, ahol egy alkalommal a város irodalmi nagydíját is elnyerte. 1948-ban már nagybetegen települt haza; utolsó elismerésként megkapta a Pro Arte kitüntetést.

Első kötetéről, A Slemil keservei (1891) című verses regényről Gyulai Pál fenntartásokkal, de elismerően nyilatkozott. Verstémái közül legfontosabb a szerelem; költeményei nem ritkán drámai hangvételűek és a nyugat-európai modernek hatását tükrözik. Novelláiban harcosan vállalta a liberális eszméket; publicisztikai indíttatású fiktív leveleiben pedig síkraszállt a női emancipáció ürügyén a másság elfogadtatásáért. A polgári liberalizmusnak, a művész és a műértő, a műítész individuális szabadságának szószólója. Szembehelyezkedett az irodalomnak és a kritikának a 19. századi pozitivista hagyományaival. Véleménye szerint bármely mű jó lehet, ha benne a művész egyénisége, a művészi mondandó a tehetség révén tökéletes kifejezést nyer ("A művésznek mindent szabad, amit tud"; "A művészetnek csak egy törvénye van: csinálj, amit akarsz, ha meg tudod csinálni"). Eszméinek megfelelően irodalommal, társadalommal foglalkozó írásai sokszempontúak, szubjektívek, műfajilag pedig sokszor igen nehezen meghatározhatók: a novella, a publicisztika, a vitairat stb. elemei keverednek bennük. Szellemi szabadsága és nyitottsága, a kritikusi intuícióra alapozott impresszionista műbírálati módszere rendkívül népszerűvé tette a városi polgári olvasók táborában, de szinte folyamatosan vitákba sodorta őt az irodalom és a politika berkeiben. Nem ritkán a saját eszméihez közelállókkal is szembekerült (Ady, Babits stb.). Ugyanakkor e tulajdonságai tették képessé arra is, hogy hamar ismerjen fel és támogasson új tehetségeket a magyar irodalomban (Ady Endre, József Attila stb.).

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Gordon János szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)