FÜST Milán (Bp., 1888. július 17. - Bp., 1967. július 26.):
Költő, író, drámaíró, esztéta.

Elszegényedett zsidó kispolgári családban született. 1904-ben tüdőbetegsége miatt Abbáziába került, naplóírásba kezdett; ezt 1944-ig folytatta. 1908-ban megismerkedett Osvát Ernővel, megjelent első írása a Nyugatban. 1912-ben a budapesti egyetemen befejezte jogi és közgazdasági tanulmányait, doktori oklevelet szerzett. Felső kereskedelmi iskolákban tanított, 1918-ban a Vörösmarty Akadémia ügyésze. 1920-ban fölfüggesztették állásából, 1921-ben nyugdíjaztatta magát, életét az írásnak szentelte. 1923-ban házasságot kötött Helfer Erzsébettel. 1928-ban neurózisát fél évig kezelték Groddeck baden-badeni szanatóriumában. 1944-45-ben naplójának nagyobb része megsemmisült. 1947-ben a Képzőművészeti Főiskolán tanított, a budapesti egyetemen az esztétika magántanára lett. 1948-ban Kossuth-díjat kapott. 1950-től íróként öt évig hallgatni kényszerült; engedélyezték viszont, hogy fakultatív előadásokat tartson a budapesti bölcsészkaron. 1960-ban nyugdíjazták.

Noha az irodalom minden ágában jelentőset alkotott, a szélesebb közvéleménytől késve, részben már halála után kapta meg az elismerést Változtatnod nem lehet (1914) című verseskönyve archaikusan stilizált, szecessziósan bizarr szellemvilágával, hosszú soraival látványos szakítást jelzett minden hagyományos poétikával. Boldogtalanok (1914) című drámáját naturalista technikával írta; az ezt követő kisregények a XIX. századi lélektani próza eszköztárát alkalmazták (Nevetők, 1917; Advent, 1920; Az aranytál, 1921).

A 20-as évek közepén fordulat kezdődött pályáján: kibontakozott kezdettől ösztönző létélménye: föloldhatatlan magánya, hontalansága és tiltakozása. Szellemi önarcképét jelenítette meg drámában (Catullus, 1928; Negyedik Henrik király, 1931), versben (Válogatott versei, 1934; Szellemek utcája, 1948) és regényben (A feleségem története, 1942). E regény itthon sokáig visszhangtalan maradt, valódi áttörést csak 1958-i francia fordítása hozott.

1942 után meditatív korszaka következett, indulata rezignációba fordult, tragikus látása elégikusba. Főleg prózát írt, sokat és változó színvonalon: mesét, elbeszélést, öt kisregényt és újraírta korábbi kisregényeit is. Utolsó regénye A Parnasszus felé (1961). Harmadik korszakának legértékesebb művei teoretikus jellegűek. 1948-ban Látomás és indulat a művészetben címmel esztétikai, 1958-ban Ez mind én voltam egykor főcímmel erkölcsfilozófiai nézeteit fejtette ki.

Füst Milán irodalmunk rendhagyó jelensége. Műveit egyetlen élmény, a valóságától elidegenült individuum életérzése ihlette. Mélyen szkeptikus intellektus volt, egyszersmind teljességre törekvő, végletes egyéniség. A gondolkodásból teremtett művészi helyzetet, szemben a tapasztalati valósággal. Kihívóan képzelete valóságát vállalta el írói közegének. A létezés abszurditásának a hiábavalóság biztos tudatában is nekifeszülő erkölcsi akarat pátoszát jelenítette meg művészetével. "Objektív lírára" törekedett, talányos szimbolikájú, mitikussá növesztett versvilágot alkotott. Drámahősei szintúgy lelkük "fantomjaival" küzdenek, objektív szégyenük semmisíti meg őket, az autentikus élet lehetetlensége; az, hogy érzelmi és erkölcsi igényeik összeférhetetlenek. Szépprózája, szemben más műfajaival, oldottabb, improvizatív, realisztikus. Stilizált környezetrajza és a lét föloldhatatlan ellentmondása azonban még konkrét helyzetképeit is meghatározza (Amine emlékezete, 1933; A cicisbeo, 1945). Legnagyobb vállalkozása, A feleségem története egyike a modern irodalom valóságunkkal egyenértékűen sokrétű, sokértelmű mítoszainak. Szokványos féltékenységi történetből teremt fausti művet: üdvösségkeresést és pokoljárást. Létrehozta benne életműve legsajátabb esztétikai minőségét: a fenségest a nevetségessel elegyítő groteszk öniróniát.

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Kis Pintér Imre szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)

vissza

Idegen nyelvű szövegkiadások:

Angol:

• The Youth of Master Konstantin. Transl: John BROWN = 44 hungarian short stories, sel.: Lajos ILLÉS, pref.: C. P. SNOW, Budapest, Corvina, 1979., 157-168.

Eszperantó:

• Maljuneco. Trad.: Kálmán Kalocsay;Tio cio iam estis mi (Fragmento). [].Trad.: Vilmos Benczik = Hungara antologio, Budapest, Corvina, 1983. 221-224.

Francia:

• L’histoire de ma femme. [A feleségem története], traduit par E. BERKI, S. PEUTEUIL. Préface de A. GYERGYAI, Paris, Gallimard, 1958. 1994;
• Aladdin sur la tombe de son pére = La Table Ronde, 1965. jul;
• Catullus: drama en deux parties, trad.: Eva VINGIANO de Pina MARTINS, Paris, Beba, [1988];
• 25 poems = 25 vers, ford.: TÓTFALUSI István, Budapest, Maecenas 1990;
• Les malheureux. [Boldogtalanok], trad.: Sophie KÉPES, Paris, Éd. Theatrales, 1990;
• La rue des fantômes. [Szellemek utcája] – Vieillesse. [Öregség] – La nuit ivre. [Részeg éjszaka] – Extrait du drame poétique „Les vieillards au mariage” Discours de Gaétan au roi. [Részlet az „Aggok a lakodalmon” című verses színdarabból: Kajetán beszéde a királyhoz] – Empare-toi de moi, ô grande apparition! [Szállj meg nagy látomás – Halottak éneke II] = Choix de poémes. Versek. Trad.: Isabelle VITAL, Pierre della FAILLE. [Préf.]: Georges MOUNIN. Postface: László RÓNAY. Honfleur–Paris–Bp. [1971] Oswald–Corvina, 14, 25, 58, 82, 97;
• La Sigisbée. [A cicisbeo] = Preuves 1967. avril;
• Cure d’ennui. Écrivains hongrois autour de Sándor Ferenczi. [Az unalom gyógyítása. Magyar írók Ferenczi Sándor körül: Babits-, Csáth-, Füst-, Karinthy-, Kosztolányi-, Krúdy-rövidprózák], trad. ... par Sophie KÉPES, Paris, Gallimard, 1992;
• Avent. [Advent], trad., postf.: Eva BRABANT-GERÖ, Elisabeth COTTIER-FABIAN, Toulouse, Ombres, 2000;
• La rue des fantômes; Ballade de lafille ravie; Un cavalier solitaire; Chant printanier, chant de vagabond; Dans la vallée; Stele égyptienne; Chiens; Ode a un artiste imaginé; Vieillesse. = Gouttes de Pluie. Poésie de Hongrie au XX-éme siécle, choix, trad., préface: Georges Timár, Budapest, Fekete Sas, 2001, 51–59. o.;
• L'Histoire d'une solitude. Roman. [Egy magány története], trad.: Sophie AUDE, Préface: Péter ESTERHÁZY (trad.: Agnes JÁRFÁS), Paris, CAMBOURAKIS, 2007;
• Précipice. Roman, trad.: Sophie AUDE, postface György BODNÁR (trad.: par Marc MARTIN), Paris, Cambourakis, 2008;

Holland:

• Het geheim van nijn vrouw. Aantekeningen van de Hollandse kapitein Steurr. [A feleségem története], vertaling door László SENIMEOS, Lochem, De Tijdstoom [1964.];

Horvát:

• Povijest moje žene. [A feleségem története], prev.: Kálmán MESARIĆ, Zagreb, Naprijed, 1961;
• Pismo o Edipovoj smrti (Levél Oidipusz haláláról)– Starost (Öregség) – Pijani kramar (A részeg kalmár) – Pismo o užasavanju (Levél a rémületről), prev.: Enver Čolaković = Zlatna knjiga mađarske poezije, Zagreb, Nakladni zavod Matice hrvatske, 1978, 320–324;

Lengyel:

• Historija mojej zony. [A feleségem története], przeloz: Zofia KIERSZYS, Marta STYCZYNSKA, Warszawa, Panst. Inst. Wyd., 1960;

Litván:

• Mano zmonos istorija. Kapitono Stero uzrasal. [A feleségem története], Verté JANINA ISGANAITYTE, Vilnius, Vaga, 1984;

Német:

• Die Strasse der Geister, Gedicht. Deutsch von Barbara FRISCHMUTH = Akzente Heft 1967/3. 243.
• Herbstdüstenisse – „Aufzeichnungen längst des Weges”. Aus dem ungarischen Nachdichtung von Franz FÜHMANN, übers.: Paul KÁRPÁTI, Nachwort von Márton KALÁSZ, Leipzig, Reclam, 1974;
• Kumpf, Elisabeth, Hrsg., Vorwort: Bruder Abel. (Erzählungen – Anthologie. Füst Milán elbeszélésével], Leipzig, St. Benno-Verl., 1974;
• Der Cicisbeo. [A cicisbeo], übersetzt von Géza ENGEL = Festbeleuchtung auf dem Holzmarkt und andere ungarische Erzählungen, Hrsg. u. Nachw. Dezső KERESZTÚRY, [Übers. Bruno HEILIG et al.], Stuttgart, Goverts, 1968;
• Herbstdüsternisse Gedichte. [Aus d. Ungar. Nachdichtung von Franz FÜHMANN. Übers. von Paul KÁRPÁTI. Ausw. von Franz FÜHMANN u. Paul KÁRPÁTI], Leipzig, Reclam, (Reclams Universal-Bibliothek. Bd. 544 Versdichtung Gedichte, Prosa), 1974.;
• Die Geschichte meiner Frau. [A feleségem története], Eichborn Verlag Ag, 1978, 2007;

Orosz:

• Korolevszkaja tragédija (Genrih IV.). [IV. Henrik], perev.: Alekszandr Abramovics GERSKOVICS, Moszkva, VAAP-Inform, 1978;

Román:

• Füst Milán: Lucrătorul viei. [Szőlőmunkás] = Culegere din Lirica Maghiară. Trad. iş sel.: Emil GIURGIUCA, Bucureşti, Editure de stat, 1947, 104–105;
• Povestea nevestei meie. [A feleségem története], trad.: George SBÂRCEA, Bucuresti, Ed. Eminescu, 1976;
• Tava de aur. [Az aranytál; Őszi vadászat; Pilli története; Egy magány története c. kisregények], trad., sel. şi note de Victoria şi CONSTANTIN OLARIU, Bucureşti, Bucureşti Univers, 1990;

Spanyol:

• Historia de mi mujer. [A feleségem története], trad. Francisco PARCERISAS, Barcelona, Lumen, 1970;

Svéd:

• Självbiografisk essä. [Önéletrajzi esszé], övers. fran det ungerska manuskriptet av Péter KÁDÁR, Leif OHLSON. Ill.: Gyula BUVÁRI = Horisont 1967. Arg. 14. Nr. 3/4. (Specialnummer om ungersk litteratur), Vasa 1967. 39–42.;
• Avskedsdikt av en hellenistisk arabpoet – Kvällen har kommit. Dikter. [Versek], Övers.: Géza THINSZ = Horisont 1967. Arg. 14. Nr. 3/4. (Specialnummer om ungersk litteratur.) Vasa 1967;
• Historien om min hustru. Kapten Störrs anteckningar. [A feleségem története], övers.: Ulrika WALLENSTRÖM, Bromma, Fripress 1979;

Szlovák:

• L’ubil som svoju zenu. Yápisky kapitána Störra. [A feleségem története], prel.: Móric MITTELMANN DEDINSKY, Bratislava, Epocha, 1970;
• Advent a iné. Novely. [Advent. Kisregény], prelo.: Marta LESNA, zost., doslov: Lajos GRENDEL, Bratislava, Tatran, 1982;

Szlovén:

• Zgodba moje žene. Zapiski kapitana Störra. [A feleségem története], Prev. Vilko NOVAK, Maribor, Založba obzorja, 1966;

A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Vasbányai Ferenc (OSZK – Humántudományi Bibliográfiai Osztály)