BEVEZETŐ
ALKOTÓK

GALÉRIÁK
... ... ... ... fotók
... ... ... ... címlapok
... ... ... ... kéziratok
... ... ... ... első kiadások
... ... ... ... egyéb
HANGANYAGOK
... ... ... ... szerzők hangjai
... ... ... ... mondott vers
... ... ... ... zenés vers

SZAKIRODALOM
... ... ... ... a Nyugatról
... ... ... ... monográfiák
... ... ... ... tanulmányok
... ... ... ... kronológia

NYUGAT 100 események
... ... ... ... PIM
... ... ... ... OSZK
... ... ... ... MTV
... ... ... ... egyéb
ÚJDONSÁGOK

CÍMLAP

   

MŰVEK

VÁLOGATOTT ÉS SZERKESZTETT BIBLIOGRÁFIA

- a szerkesztés folyamatban -

 

 

 
ALKOTÓK - FODOR JÓZSEF

FODOR József (Nagyilonda, 1898. április 22. – Budapest, 1973. október 7.): költő, író, újságíró, műfordító.

Erdélyi nemesi családból származott. 1903-tól, édesanyja halála után nagyanyja nevelte. 1916-ban hadiérettségit tett, majd az olasz frontra került. Súlyosan megsebesült, 1918-ban, felgyógyulása után visszatért szülőfalujába, itt írta első verseit. 1919-ben vöröskatona volt, a román királyi hadsereg ellen harcolt. 1919–1923 között alkalmi munkákból tengődött Budapesten. Verseit Mikes Lajos közölte először Az Estben és a Pesti Naplóban. Első kötete, a Lihegő erdők (1927) feltűnést keltett. 1929-ben Berlinbe utazott, itt alkalmi munkákból élt. Tudósításokat küldött haza. 1932-ben hazatért, „szellemi segédmunkásként” dolgozott. 1935-ben kapcsolatba került a baloldali lapokkal, a köztük a kolozsvári Korunkkal. 1937-ben az Athenaeum Könyvkiadó lektora lett. Egyik szervezője volt a zsidótörvények elleni tiltakozásnak. Ekkor bontakozott ki antifasiszta publicisztikája. 1942-ben az Új Idők kiadta Összes verseit. 1945-ben az újraszerveződő irodalmi élet tevékeny résztvevője volt. Az Új Idők szerkesztője és az Irodalmi Tanács tagja lett. Lapjának megszűnése (1949) után írásait leginkább a Haladás közölte. 1950–1956 között hallgatásra kényszerült. 1956 tavaszán jelentkezett ismét. 1957-ben a hallgató írókkal szemben szerepet vállalt; az Irodalmi Tanács és az Élet és Irodalom szerkesztőbizottsági tagja lett. A Budapestre visszatelepülő Látóhatár egyik szerkesztője volt. Ideáljának a közéleti lírát tekintette, s ennek fénykorában jellegzetes képviselője volt. Verseiben sajátos kettősség figyelhető meg: tömörítésre törekedett ugyan, de e szándékát sok kitérő akadályozta.
Emlékezéseiből kibontakozik a két világháború közötti irodalmi élet, kor- és nemzedéktársainak portréja. Ironikus leírásai emberi közelségbe hozzák az Est-lapok leggyakrabban szereplő munkatársait és a Nyugat második nemzedékének íróit.

OSZK MEK Irodalmi Szerkesztőség (Rónay László szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)