DÉRY Tibor (Budapest, 1894. október 18. – Budapest, 1977. augusztus 18.): író.

Zsidó eredetű nagypolgári családban született, apja, Deutsch Károly ügyvéd; anyja, Rosenberg Ernesztin gazdag osztrák családból származott. Déry Tibort 1898-1901 között csonttuberkulózisa miatt többször megoperálták. 1911-ben kereskedelmi érettségi vizsgát tett, 1911–12-ben St. Gallenben a Schmidt-intézetben nyelveket tanult. 1913–18-ban anyai nagybátyja vállalatánál, a Nasici Fakitermelő és -feldolgozó Rt.-nél dolgozott az erdélyi Galócáson, majd Budapesten, a parkettaüzemben. 1917-ben Lia című regényével Az Érdekes Újság pályázatán tűnt fel. Osvát Ernő első díjra ajánlotta, de ezt merész erotikája miatt nem kapta meg. Műve a Nyugatban jelent meg, szeméremsértés vádjával perbe fogták. 1918-ban sztrájkot szervezett nagybátyja gyárában, elbocsátották. 1919-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, tagja lett az írói választmánynak. Az államosítások során a család tulajdonában levő bérházat is elvették, ekkor apja öngyilkos lett. A nyári hónapokat Déry Tibor a nyugati határon, Savanyúkúton töltötte. A forradalom bukása után nem kapott állást. 1920-ban feleségül vette Pfeiffer Olgát, s vele Prágán keresztül Bécsbe emigrált, és a Bécsi Magyar Újság munkatársa lett; itt ismerkedett meg Németh Andorral. 1923-ban Szilasi Vilmos segítségével a bajorországi Feldafingba költözött, ekkor a bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-ben Párizsban telepedett le, egy textilkereskedésben eladó lett; később bélyegkereskedő, majd nyelvtanár. 1926-ban Perugiában élt, majd hazaköltözött Budapestre, s Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal szerkesztette a Dokumentum című folyóiratot. Elvált feleségétől. 1929-ben Prágába, 1930-ban Ausztriába, 1931-ben Németországba és Skandináviába utazott, néhány évre Berlinben telepedett le, s német lapoknak dolgozott. Mint fényképész tanúja volt a hitlerizmus előretörésének. 1933-ban rövid ideig Dubrovnikban élt, majd Bécsbe költözött, és karácsonykor hozzákezdett A befejezetlen mondat című regényéhez. 1934-ben a szociáldemokrata Schutzbund felkelésében a Rote Hilfe munkatársa, majd visszatért Budapestre. 1935-ben Palma de Mallorcán élt, majd ismét hazatért, és Vértes Györggyel szerkesztette a Gondolat című folyóiratot. 1938-ban Gide oroszországi útirajzának lefordítása és megjelentetése miatt két hónapi fogházra ítélték. 1939-ben Romániába utazott. Dániel Tibor álnéven fordított, füzetes regényeket írt. 1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett üldözötteknek. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, de sikerült megmenekülnie. 1945-ben ismét a kommunista párt tagja, a Csillag szerkesztőbizottságának tagja; házasságot kötött Oravecz Paulával. Sorra jelentek meg korábban írott művei. 1946-ban Svájcba utazott. Részt vett a varsói békekongresszuson. 1950-ben megjelent Felelet című regényének első kötete. 1951-ben Fehér pillangó című elbeszélését bírálták a munkásosztály helytelen ábrázolása miatt. 1952-ben a Felelet második kötetét Révai József éles bírálatban utasította el, amiért a regény az illegális párt ábrázolásában eltért a hivatalos ideológia követelményeitől. Déry Tibor 1953-ban örömmel üdvözölte Nagy Imre reformpolitikáját, vidéken tett riportutat. Elvált második feleségétől. 1955-ben házasságot kötött Kunsági Mária Erzsébettel (Böbével). Aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte, ezért pártfegyelmit kapott. 1956-ban részt vett az ellenzéki írók tevékenységében, a Petőfi Kör júniusi sajtóvitáján bírálta a rendszert; kizárták a pártból. A forradalom idején az írószövetség forradalmi bizottságának tagja volt, a szövetség decemberi ülésén visszautasította Solohovnak a magyar forradalom ellen emelt vádjait. 1957-ben letartóztatták, kilenc évre ítélték. A budapesti Gyűjtőfogházban, Vácott és Márianosztrán raboskodott. A börtönben írta G. A. úr X-ben című regényét és Bécs, 1934 című drámáját. 1960-ban amnesztiával szabadult; fordításokból élt. 1963-ban megjelent Szerelem című elbeszéléskötete, részt vett és felszólalt az Európai Íróközösség leningrádi kongresszusán. Ausztriába, Nyugat-Németországba, Franciaországba, Angliába, Olaszországba utazott, számos műve megjelent külföldön. 1964-ben a nyugat-berlini Akadémia, 1968-ban a hamburgi Szabad Akadémia és a mainzi Akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. 1947-ben Baumgarten-díjat, 1948-ban Kossuth-díjat kapott.
Korán fellázadt családja és környezete ellen; ennek Lia (Nyugat 1917) című regényében a szecessziós irodalom túlfűtött erotikájával és kifejező eszközeivel adott hangot. A kéthangú kiáltás (Bécs, 1922) című regényében az expresszionista irodalom vizionárius ábrázolásmódjával rajzolt képet a pusztításról, amelyet a háború az emberi lélekben okozott. Emigrációs költészetében a száműzetés keserűségét és egy új forradalom reményét szólaltatta meg, költői nyelvére a magyar avantgárd expresszív kifejezésmódja és a francia szürrealisták szabad képzettársítása hatott. Alkonyodik, a bárányok elvéreznek (Nyugat 1924–25; Új címe: Országúton, 1932) című regényében az emigrációs léttel: a szabadság és az elidegenedés kérdéseivel vetett számot. Ébredjetek fel! (1929) című szürrealista regényében és dadaista színműveiben (Az óriáscsecsemő, A kék kerékpáros, Kis család vagy mit eszik reggelire) lázadást hirdetett minden társadalom, sőt a világmindenség és a valóság ellen. Hazatérésének konfliktusai jelentek meg Az átutazó (1933, új címe: Pesti felhőjáték, 1945) című regényében. A német fasizmus hatalomátvételéről Berlinben szerzett személyes tapasztalatait Szemtől szembe (1945) című regényében dolgozta fel. Fő műve: A befejezetlen mondat (1947) a harmincas évek magyar társadalmáról ad átfogó képet, két szemben álló társadalmi osztály: a nagypolgárság és a munkásság világát mutatva be. A regény szerkezete és stílusa a realista hagyományokhoz közeledik, mindazonáltal Déry Tibor felhasználta a modern regényirodalom (Proust, Kafka) eljárásait. A háború után elbeszéléseiben és a pesti ostrom látomásos-szürrealisztikus ábrázolását nyújtó Alvilági játékok (1946) című novellafüzérében ismét a modern elbeszélő irodalom módszereit újította fel. Drámai műveiben (Tanúk, Tükör, Itthon, 1948) a moralista író szigorával mérte fel a magyar értelmiség felelősségét a fasizmus bűnei miatt. Felelet (1950, 1952) című regényciklusában a korábbi nagyregény epikai szerkezetét elevenítette fel. A regény központi hősének, az ifjúmunkás Köpe Bálintnak azonban alig van kapcsolata a másik oldallal, a regény szerkezete ezért szétesik. A regény hivatalos elítélése után figyel fel Déry Tibor a sztálinizmus hazugságaira és bűneire. Elbeszéléseiben (Vidám temetés, A téglafal mögött) valamint szatirikus színdarabjaiban (A talpsimogató, Vendéglátás) ironikusan bírálta a diktatórikus rendszert, Niki (1955) című kisregénye és Szerelem (1956) című novellája pedig már a törvénytelenségek áldozatairól rajzol érzékeny képet. Ezekkel az írásaival, valamint publicisztikai tevékenységével került az 1956-i forradalom írói közé. Történelmi tapasztalatai terelték érdeklődését bölcseleti kérdések felé: történelemfilozófiáját szkepszis és a vele folytatott dinamikus küzdelem alapozza meg. Szkeptikus és ironikus szemlélete következtében művészi módszere is átalakult, a hagyományosabb realizmustól ifjúságának avantgárd törekvéseihez tért vissza. G. A. úr X.-ben (1964) című regényparabolája a kommunista társadalmi berendezkedés kritikáját adja. A kiközösítő (1965) című „áltörténelmi” regényében, Thomas Mann példája nyomán, a római birodalom felbomlását ábrázolja, s ironikus anakronizmusok által válik nyilvánvalóvá, hogy saját korának történelmi tapasztalataival viaskodik. Ítélet nincs (1968) című önéletrajzi regényében elégikus módon vetett számot mozgalmas életével, s idézte fel modern irodalmunk nagy alakjait. A század nagy eszméit és eszményeit tette mérlegre naplójegyzeteiben, valamint Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról (1971), Kedves bópeer. (1973), A félfülű (1975) és Kyvagiokén (1976) című kisregényeiben. Kései munkásságában egyszerre jelenik meg a tragédia és az irónia, de van valami dacos bizalom is, amely mindig megfékezi szorongó képzeletét, mielőtt felrajzolná a csüggeteg szkepszis végső következményeit.

OSZK MEK – Irodalmi Szerkesztőség (Pomogáts Béla szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)

vissza

Idegen nyelvű szövegkiadások (folytatás)

Grúz

• Szaqvarelo boper. [Kedves bópeer..!], mthargm.: Manana SZALADZE, Tbiliszi, Sabčota sakartvelo, 1986.;

Holland

• Niki. Of een hodeleven achter het ijzeren gordijn. [Niki], overgeret door Jan van RHEENEN, Laren, Blitz, Internat. Pers., 1958.;
• Een wolk voor de zon, vert.: Jan van RHEENEN, Tibor BENKHARD, Laren, Blitz, 1963.;
• Lieve schoonpapa. [Kedves bópeer..!], vertaling en nawoord: Antal SIVIRSKY, ill.: Miklós JUHÁSZ, Naarden, Strengholt, 1977.;
• Geen oordeel. [Ítélet nincs], vertaald en van een nawoord voorzien door Antal SIVIRSKY, Amsterdam, Arbeiderspers, 1989.;

Horvát

• Gospodin G. A. u gradu X. [G. A. úr X-ben], prev.: Jadranka DAMJANOV, Zagreb, Naprijed, 1967.;

Japán

• Niki. [Niki], Tokyo, Kobunsha, 1969. [Yókina maisó – Deri. Niju shikan: shosetsu – Shánta; yaku, [maegaki] HANI Kyoko, KUDO Yukio.];
• Niki. Aru inu no monogatari. [Niki], Yaku ITAKURA K., Tokyo, Kobunsha, 1979.;

Katalán

• El senyor A. G. a X. Trad. D'Ildikó SZÍJJ, amb la col-lab. de Balázs DÉRI i Maria FRADERA, Barcelona, Edicions 62, 1992.;

Lengyel

• Niki. [Niki], przeklad z przedmowa Gustawa HERLING-GRUDZIŃSKIEGO, Paryz, Inst. Literacki, 1959.;
• Odpowiedž. [Powiešč]. [Felelet], przelož.: Camilla MONDRAL, Warszawa, PIW, 1964.;
• Olbrzym. [Az óriás], prezlož: Jan SLASKI, Warszawa, PIW, 1967.;
• Kochany teściu.. [Kedves bópeer..!], przel.: Krystyna PISARSKA, Warszawa, PIW, 1976.;
• Jednouchy. [A félfülű], przelož.: Tadeusz OLSZANSKI, Warszawa, Czytelnik, 1978.;
• Niki. Historia pewnego psa. [Niki], przelož.: Marek SADOWSKI, Krakow, Wyd. Literackie, 1979.;
• Pan A. G. w X. [G. A. úr X-ben], przelož.: Camilla MONDRAL. il. Marek PIETRZAK, Kraków, Wyd. Lit., 1979.;
• Anatema. [A kiközösítő], przel.: FELIKS Netz, Kraków, Wyd. Literackie, 1982.;
• Wyiraginowany reportaž z amerykańskiego pop-festiwalu. [Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról], przelož.: Tadeusz OLSZAŃSKI, Kraków, Wyd. Literackie, 1982.;

Litván

• Trys apysakos, Vilnius, Vaga, 1983. Tartalma: Niké [Niki] – Mielasis Beau-pere [Kedves bópeer..!] – Vienaausis [A félfülű];

Német

• Die Antwort. Die Antwort der Kindheit. [A felelet. A gyermekkor felelete], übers. von Ita SZENT-IVÁNYI, Resi FLIERL, Berlin, Volk und Welt, 1952.;
• Der unvollendete Satz. Bd. 1–2., übers von Ita SZENT-IVÁNYI, Resi FLIERL, Berlin, Verl. Volk u. Welt, 1954.;
• Der Riese. [Az óriás], Frankfurt am Main, Insel, 1958.;
• Niki oder die Geschichte eines Hundes. [Niki], übers.: Ivan NAGEL, Frankfurt am Main, Fischer, 1958. 1984.;
• Der unvollendete Satz. Roman. [A befejezetlen mondat], übers von Charlotte ÚJLAKY, Frankfurt am Main, Fischer, 1962, 1986.;
• Die Antwort. Die Antwort der Jugendzeit. [A felelet. Az ifjúkor felelete], übers. von Ita SZENT-IVÁNYI, Resi FLIERL, Berlin, Volk und Welt, 1965.;
• Herr G. A. In x. [G. A. úr X-ben], Aus dem Ungarischen von Eva und Stephan VAJDA, Frankfurt am Main, Fischer, 1966.;
• Ambrosius. Roman. [A kiközösítő], übers. v. Éva VAJDA, Frankfurt am Main, Fischer, 1968.;
• Spiele der Unterwelt. Erzählungen. [Alvilági játékok], übers. u. Nachw. von Antónia PEZOLD-LÁZÁR, Leipzig, Reclam, 1968.;
• Kein Urteil. Erinnerungen. [Ítélet nincs], übers. Éva VAJDA, Johanna KEREKES, Frankfurt am Main, Fischer, 1972.;
• Erdachter Report über ein amerikanisches Pop-Festival. [Roman]. [Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról], übers.: Hans SKIRECKI, Berlin, Volk u. Welt, 1974.;
• Lieber beau-pére. [Kedves bópeer..!], übers.: Ita SZENT-IVÁNYI, Berlin, Volk und Welt, 1976.;
• Lieber Schwiegervater. Roman. [Kedves bópeer..!], übers.: Hildegard GROSCHE, Frankfurt am Main, Fischer, 1976.;
• Die Geschichte vom Leben und Sterben des heiligen Ambrosius, Bischof von Mailand: Historischer Roman, übers.: Ita SZENT-IVÁNYI, Berlin, Volk u. Welt, 1977.;
• Sándor Pós: Fiktiver Report über ein amerikanisches Pop-Festival. Tragisches Musical, Berlin, Henschelverl., 1977.;
• Kein Urteil. Memoiren. [Ítélet nincs], übertr von Hans SKIRECKI, Berlin, Volk und Welt, 1983.;
• Az ámokfutó – Der Amokläufer. Déry Tibor illusztrált verse, Budapest, Múzsák – Petőfi Irodalmi Múzeum, 1985.;
• Lieber beau-pére: Roman. [Kedves bópeer..!], aus dem Ungarischen von Ita SZENT-IVÁNYI, Berlin, Volk und Welt, 1991.;
• Mein Freund schlief bei mir! [Barátom nálam aludt] – Der Amokläufer [Az ámokfutó] –Nachmittag [Délután] – Der Ochse und der Heilige [Az ökör és a szent] – Ungarischer Tanz [Csárdás] – Die große Kuh [A nagy tehén] – Meine Mutter [Anyám] – Landschaft [Tájkép] – Der Bildhauer [A képfaragó] – Gott [Isten] – Die Wolkentiere [A felhőállatok] – Die schwimmenden Inseln [Az úszó szigetek] – Was essen Sie zum Frühstück? [Mit eszik reggelire?] – Paris! Einige Strophen aus dem Leben des glasköpfigen Barbiers [Párisz! Néhány strófa az üvegfejű borbély életéből] – Sie verlassen einander und sterben [Elhagyják egymást és meghalnak] – Ascheregen [Hamueső] – Das letzte Wort [Utolsó szó] – Wacht auf! [Ébredjetek fel!] – Sturm [Vihar] – Rebell [Lázadó] – Rufer [Kiáltó] – Bei Tagesanbruch [Hajnaltájt], ford.: Pál DERÉKY und Barbara FISCHMUTH = Lesebuch der ungarischen Avantgardeliteratur, 1915–1930. Hrsg. und eingel., mit bibliographischen Notizen vers. von Pál DERÉKY, Wien – Köln – Weimar – Böhlau – Budapest, Argumentum, 1996, 129–219. o.;
• Gefängnisbriefe. Der Briefwechsel Tibor Derys mit seiner Mutter und seiner Ehefrau, 1957–1960. Zum Druck vorgelegt und mit einem Vorw. von Ferenc BOTKA, aus dem Ungarischen von Beate DOHNDORF, Budapest - Herne, Balassi – Schäfer, 1999.;

Norvég

• Niki. Fortellingen om en hund. [Niki], Overs Nils LIE, Oslo, Gyldendal, 1962.;

Olasz

• Niki. Storia di un cane. [Niki], trad.: István MÉSZÁROS, Franco LUCENTINI, Torino, Einaudi, 1957. Torino, Einaudi – Mondadori, 1961.;
• La resa dei conti: novella. [Számadás], trad.: Umberto ALBINI, Milano, Feltrinelli, 1962.;
• Il signor A. G. nella cittá di X. Romanzo [G. A. úr X-ben], trad.: Eva ROSSI, Milano, Feltrinelli, 1966.;
• Lo scomunicatore. Romanzo. [A kiközösítő], trad.: Agnese FERRANTE, Milano, Feltrinelli, 1969.;
• Amor [Szerelem], trad.: Sergio PITOL, La Habana, Cuba, Inst. del Libro, 1970.;
• Reportage immaginario da un festival pop americano. [Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról], trad.: Caterina TROPEA, Firenze, Vallecchi, 1974.;
• L'uomo dall'orecchio mozzato. [A félfülű], trad.: Margherita STOCCO, Roma, Ed. Riuniti, 1976.;
• Caro suocero. Romanzo. [Kedves bópeer!..], trad. di Margherita STOCCO, Roma, Ed. Riuniti, 1981.;

Orosz

• Otvet. [Felelet], perev.: E. MALYHINA, vstup. stat. Laslo ILLÉŠ, Moskva, Hudiit, 1974.;
• Milyj Bo-pér!..: povest. [Kedves bópeer..!], perev.: E. MALÜHINA, predisl.: Imre DOBOZI, Moskva, Progress, 1980.;
• Izbrannoe, perev.: U. GUSEV et al., Moskva, Hudož. lit., 1983.;
• Voobražaemyj reportaž ob odnom amerikanskom pop-festivale. Povesti. [Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról], Moskva, Hudožestvennaâ literatura, 1989.;

Portugál

• Niki. A historia de um cao. [Niki], trad.: Gabor ARANYI, Sao Paulo, Veredas, 2002.;

Román (moldáv)

• Drage bo-per! Povestir' ši nuvele. [Kedves bópeer..!], trad. din limba ruse de Ion MYNESKURTE ši Ala KUPČA, Kišineu, Literatura artistike, 1987.;

Román

• Niki. Nuvele. [Niki], trad.: Viorica BINDAIU, Bucureşti, Univers, 1971.;
• Excomunicatorul. Roman, trad.: Constantin OLARIU, Prefaă, tabel cronologic Ion IANOSI, Bucureşti, Minerva, 1981.;
• Dragă boper..! Roman. [Kedves bópeer..!], în rom. de Francisc GRÜNBERG, Bucureşti, Kriterion, 2002.;
• Reportaj imaginar despre un festival de pop american. [Képzelt riport egy amerikai pop-fesztiválról], trad. de István PAP, Oradea, Aion, 2005.;

Spanyol

• Niki o la historia de un perro. [Niki], trad de francés: A. B. GÓMEZ, Buenos Aires, Proyeccion, 1961.;
• Monsieur G. A. en X. [G. A. úr X-ben], trad.: José Luis BELTRÁN, Barcelona, Caralt, 1970.;
• Querido suegro. [Kedves bópeer..!], trad. Elisabeth SZÉL, Barcelona, Noguer, 1976.;
• Querido suegro!. [Kedves bópeer..!], Ciudad de la Habana, Arte y Literatura, Corvina, 1979.;

Svéd

• Niki. Historien om en hund. [Niki], översättning Valdemar LANGLET, Stockholm, Bonniers, 1966.;
• Guds gissel. Roman. [A kiközösítő], övers. Maria ORTMAN, Stockholm, Bonniers, 1969.;
• Domen saknas. Ur självbiografin, övers. av Péter KÁDÁR, Stockholm, [s.n.], 1970.;
• Käre svärfar. [Kedves bópeer..!], övers. av. Maria ORTMAN, Stockholm, Coeckelberghs, 1977.;
• Niki. Historien om en hund. [Niki], övers. av Valdemar LANGLET, Stockholm, Bonniers, 1960.;

Szerb

• Niki. Priča o jednom psu. [Niki], prev. Aleksandar TIŠMA, Novi Sad, Forum, 1963.;
• Niki. Priča o jednom psu. [Niki], prev.: Aleksandar TIŠMA, pogovor: David ALBAHARI, Beograd, Rad, 1963.;
• Nedovresena recsenica. [A befejezetlen mondat], ford.: Irena STEFANOVIĆ, Beograd, Prosveta, 1969.;
• Ljubav. Pripovetke. [Kedves bópeer..!] Izbor, prevod, pogovor: Sava BABIĆ, Zrenjanin, Gradska narodna biblioteka, 1979.;
• Duga topla jesen. Roman, prev... i predg.: Sava BABIĆ, Beograd, Nolit, 1989.;
• Jednouhi. Roman. [A félfülű], prev. i pogovor: Sava BABIĆ, Beograd, Tvoračka radionica BAB, 1991.;

Szlovák

• Milánsky exkomunikátor. [A kiközösítő], prel.: Ján KONOPKA, Bratislava, Tatran, 1970.;

Török

• Dev. Roman. [Az óriás], türkeçesi: Ülkü TAMER, Istanbul, Varlik Yayinevi, 1968. Milliyet, 1983;
• Niki. [Niki], türkçesi: Bari PIRHASAN, Istanbul, Karde matbaasi, 1974. Istanbul, Yazko, 1983.;

Ukrán

• Sučasna ugors'ka povíst', uporâd., píslâm. ta bíogr. dovídki pro avt.: Kira ŠAGOVA]. Kiiv, Dnípro, 1983.;

A válogatott bibliográfiát szerkeszti Rohács Iván (OSZK – Elektronikus Dokumentum Központ)

vissza