CSÁTH Géza [családi nevén Brenner József] (Szabadka, 1887. febr. 13. - Szabadka közelében, 1919. szept. 11.): író, zeneesztéta, orvos.

Kosztolányi Dezső unokaöccse, Jász Dezső (1890-1968) bátyja. 1896-1904 között a szabadkai gimnáziumban tanult, részt vett az önképzőkör munkájában. 1901-től zenekritikákat és karcolatokat írt a Bácskai Hírlapba. 1904-ben A kályha című novelláját elküldte Bródy Sándornak, aki ezután "jót, sőt feltűnőt" várt tőle. Sikertelen zeneakadémiai felvételi után beiratkozott a budapesti orvosi karra. 1908-tól a Nyugat rendszeresen közölte elbeszéléseit és zenekritikáit. 1909-ben ideggyógyászként a Moravcsik-klinika tanársegédje, állását nem véglegesítették. 1910. április 20-án rossz orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmek következtében morfiumot kezdett szedni; többszöri elvonókúra ellenére is növelte morfiumadagját. 1910 májusában az ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosa. Itt ismerkedett meg Jónás Olgával (1884-1919), és feleségül vette (1913. június 19.). 1911-13-ban a nyári idényben fürdőorvos Stószon, Stubnyafürdőn, Palicson. 1914-15-ben Előpatakon körorvos, közben bevonult katonának. 1914. augusztus és 1915. július között a szerb, majd az orosz fronton, később Trencsénben és Budapesten teljesített katonai szolgálatot. Egészségi és idegállapota miatt egyévi szabadságot kapott. 1915 őszétől Földesen orvos. 1917-ben felmentették a katonaság alól, Regőcén lett körorvos. 1918. október 6-án lánya született. 1919. januárban idegileg összeomlott, április-május folyamán a bajai kórház elmeosztályán kezelték. Megszökött, és hazagyalogolt Regőcére. Július 22-én lelőtte feleségét és öngyilkosságot kísérelt meg, de megmentették, visszavitték a bajai kórházba. Hozzátartozóinak kérésére a szabadkai kórházba került, innen is megszökött, és elindult Budapest felé. Szeptember 11-én Kelebiánál, a demarkációs vonalnál a szerb katonák elfogták, s ő megmérgezte magát.

Írói beérkezésének éve 1906. A Budapesti Napló zenekritikusa, a lap címoldalának tárcarovatában jelentek meg novellái. Naturalizmus, szimbolizmus és az anekdotai hagyományokkal való szakítás jellemzi akkori írásait. Meghatározó élményforrása a gyermekkor világa, az egész életmű folyamán. Novellahőseit nem célok vezérlik, hanem elfojtott vágyak, indulatok sarkallják cselekedetekre. A naturalizmus módszerével él azokban a novellákban is, amelyek témáját orvostanhallgató korából merítette: Trepov a boncolóasztalon, Apa és fiú. Ezek a nyitányai az életmű realista vonulatának, amely drámáiban folytatódott. A fiatal Csáth Gézára egyszerre hatott a természettudományos, a darwinizmuson alapuló biologisztikus szemlélet és az élet misztériumának szimbolista felfogása, amely elbeszéléseiben a kompozíció és a nyelv zeneiségében nyilvánul meg (Ismeretlen házban, Tavaszi ouverture). E két szélsőséges hatás között közbülső, közvetítő, egyben kiegyenlítő tényező a pszichoanalízis. Írói és orvosi munkásságának együttes terméke szaktudományi kiadvány, amelyben családi nevén egy elmebeteg nő naplóját tudományos apparátussal adta ki (Az elmebetegségek psychikus mechanismusa, 1912). Álom és valóság, racionális és irracionális egybemosása (A béka, A sebész, Gyilkosság) ekkor még inkább artisztikus kísérlet, a szecesszió előjátéka. 1907-08-ban írói pályáján szecessziós fordulat következett be: a rövid, 1912-ig tartó írói kiteljesedés kezdete. E fordulatot leginkább A vörös Eszti (1908) című novella jelzi, amely a gyermekkori énünkkel való szembenézés, a realitással való találkozás katartikus élményének megfogalmazása. Egyben Csáth Géza élet- és művészetfelfogásának kulcsa: az ember élete egzisztenciális létén túl fantáziavilágával együtt teljes egész. Ezért térnek vissza gyakran hősei a gyermekkori teljesség színterére (A varázsló kertje, A varázsló halála, Délutáni álom) vagy az álmok világába (Egyiptomi József). Adyhoz hasonlóan a világ az ő szemében is csonka, darabokra törött, s a töredékes valóság már gyermekkorában eltorzítja a személyiség egészséges fejlődését. Nemcsak felnőtt hősei vannak tele gyilkos indulatokkal (Gyilkosság), ártatlannak tetsző gyerekhősei is szadista hajlamoktól indíttatva gyilkosságra vetemednek (Anyagyilkosság, A kis Emma). Legjobb novelláira a bravúros időtechnikán túl az elbeszélés tárgyilagos hangneme, a részletek leírásában mutatkozó stilizációs törekvés jellemző. Érett korszakának két legjobb elbeszéléskötete: A varázsló kertje (1908) és Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909). Schmith mézeskalácsos (1912) című kötetében és az utána írt novellákban visszatér a hagyományos tárcaelbeszélés formai megoldásaihoz (Palincsay, Tálay főhadnagy, Dénes Imre). Nyolc drámájáról, jelenetéről tudunk, ezek részben töredékesek. A Janika (1911) a magyar polgári dráma legjobbjai közé sorolható, a vidéki kispolgárság beszűkült világát ábrázolja és a prűd erkölcsöket leplezi le. Horváték (1912) című színjátéka szintén az álszemérmes kispolgári miliőt mutatja be. Hasonló környezetben játszódik Az albíróék című novella dramatizálásából keletkezett Kisvárosi történet (1912 után), melyet az író operának szánt. Élesen eltér ettől a vonulattól a Hamvazószerda (1911), amely az írói szándék szerint bábjáték, s bizarr ötletével a magyar abszurd dráma előfutára. Novelláiból Szász János filmet (A Witman fiúk, 1997), az elmebeteg nő kórtörténetéből Kiss Csaba drámát (Animus és Anima, 1997) írt. Csáth Géza egyetlen regénye a Havas Emillel és Munk Artúrral közösen írt A repülő Vucsidol (1906). Irodalmi és zenekritikái, társadalmi és művészeti írásai korszerű műveltségről és kitűnő elemző készségről árulkodnak. Az elsők közt ismerte fel A holnap-antológia (1908) jelentőségét; mértékadó Mikszáth- (1910) és Jókai-értékelése (1917). Zenekritikusként már korán Bartókra és Kodályra irányította a figyelmet, kiemelkedő Puccini-tanulmánya (1909) és Wagner-méltatása (Zeneszerző-portrék, 1911).

OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Baranyai Zsolt szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)

vissza

Idegen nyelvű szövegkiadások

Angol:

• The Red-Haired Girl (A vörös Eszti), translated by Fabienne RUSSO = Hungarian Short Stories, Budapest, Corvina, 1962, p. 345-358;
• The Music Makers. Transl: Patricia BOZSÓ and Andrew FELDMAR = 44 hungarian short stories, sel.: Lajos ILLÉS, pref.: C. P. SNOW, Budapest, Corvina, 1979., 131-139. o.;
• The magician's garden and other stories selected and with an introd. by Marianna D. BIRNBAUM, transl.: Jascha KESSLER, Charlotte ROGERS, New York, Budapest Columbia University Press, Corvina, 1980;
• Opium and other stories, selected and with a biographical note by Marianna D. BIRNBAUM, transl. by Jascha KESSLER, Charlotte ROGERS, introd. by Angela CARTER, London, Penguin Books, 1983;
• Little Emma. [A kis Emma], transl.: Charlotte ROGERS and Jascha KESSLER = The Kiss. 20th Century Hungarian Short Stories, sel.: István BART, Budapest, Corvina, 1993, 1995, 1997, 1998, 2001, 44-51. o.;
• Opium. Selected stories, sel. and transl. by Judith SOLLOSY, Budapest, Corvina, 2002;
• The Diary of Geza Csath, Introduction: Arthur PHILLIPS, Angelusz & Gold, 2004;

Olasz:

• Oppio e altre storie [Novellák], trad. a cura di Marinella
  D'ALESSANDRO, disegni di Attila SASSY,: Roma, Edizioni e/o, 1985,
  1989, 1998;
• Storie che finiscono male [Mesék, amelyek rosszul végződnek],
  traduttore: Stefano DE BARTOLO, Roma, Theoria Collana Letterature,
  1997;
• Diario [Napló], cura e prefazione: Marco GHERARDI, traduttore: Stefano
  DE BARTOLO, Roma, Costa & Nolan (collana Ritmi), 1998;

Német:

• Muttermord. Novellen, aus dem Ungarischen von Hans SKIRECKI, Berlin, Brinkmann & Bose, 1989;
• Tagebuch, 1912–1913, aus dem Ungarischen von Hans SKIRECKI, Berlin, Brinkmann & Bose, 1990;
• Erzählungen, ausgew. und ... übers. von Hans SKIRECKI, Berlin, Brinkmann & Bose, 1999;

Szlovák:

• Matkovražda. 36 krátkych próz, zost., prel. a dosl. nap. Karol WLACHOVSKÝ, Bratislava, Tatran, 1987;

Szerb:

• U nepoznatoj kući novele Geza Čat, prev.: Lazar MERKOVIĆ, Tomislav VOJNIĆ, pogovor: Zoltan DER, Subotica, Radnički univerzitet „Veljko Vlahović”, 1989;
• Opijum Geza Čat izbor, prev. i pogovor Sava BABIĆ, Beograd, Tvoračka radionica BAB, 1991;

Francia:

• Le silence. Noir nouvelles, trad.: Eva BRABANT-GERÖ, Emmanuel DANJOY, Aix-en-Provence, Alinéa, 1988;
• En se comblant mutuellement de bonheur, trad.: Éva BRABANT-GERÖ, Marc MARTIN, Toulouse, Ombres, 1996;

Eszperantó:

• Murdo. Trad: László Mauksinszky = Hungara antologio, Budapest, Corvina, 1983. 127–129. o.

Észt:

• Voluri surm ja teisi, novelle, tolkinud: Kaarel Veskis, Tallin, Perioodika, 1997;

Bolgár:

• Opium. Izbrani razkazi dnevnik 1912–1913 g., prev.: Martin HRISTOV, Mina CONEVA, Zdravko ČUBRIEV, Sofiâ, Ergo, 2005;