|
|
|
|
|
A MEK állományában: művei
Művek:
- Ninive pusztulása és egyéb történetek, Budapest, Athenaeum, 1895. (Az Athenaeum olvasótára, Jeles elbeszélők kincsestára);
- Ninive pusztulása. Regény, Budapest, Érdekes újság, 1919. (Legjobb könyvek);
- Szeptember. Regény, Budapest, Athenaeum, 1897. (Az Athenaeum olvasótára, A magyar és világirodalom kincsestára);
- Hajótöröttek. Nyolc elbeszélés, Budapest, Lampel, 1898. (Magyar könyvtár);
- Hajótöröttek. Elbeszélések, Budapest, Lampel, 1898. (A magyar és világirodalom kiváló munkáinak tára);
- Pókháló kisasszony. Elbeszélések, Budapest, Athenaeum, 1898. (Nemzeti regénytár, A magyar és világirodalom kincsestára, Az Athenaeum olvasótára);
- A gyanú és más elbeszélések, Budapest, Singer-Wolfner, 1900. (Egyetemes regénytár);
- Árnyék-alakok. Elbeszélések, Budapest, Lampel, 1901. (A magyar és világirodalom kiváló munkáinak tára);
- Árnyék-alakok. Hét elbeszélés, Budapest, Lampel, 1901. (Magyar könyvtár), 1947. (Magyar dolgozók könyvtára);
- Giroflé és Girofla. Regény, Budapest, Singer és Wolfner, 1901. (Színes könyvek), Budapest, Közművelődési Rt., 1929. (Közművelődési könyvtár);
- Giroflé és Girofla. Regény és válogatott elbeszélések, Budapest, Érdekes újság, 1918. (Legjobb könyvek), Budapest, Révai, 1932. (Nyíl könyvek), Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1959;
- Berzsenyi báró és családja. Tollrajzok a mai Budapestről, Budapest, Lampel, 1902. (A magyar és világirodalom kiváló munkáinak tára), 1929.(Magyar könyvtár), 1947. (Magyar dolgozók könyvtára);
- Kevélyek és lealázottak. Elbeszélések, Budapest, Lampel, 1903. (A magyar és világirodalom kiváló munkáinak tára, Magyar könyvtár);
- Álomvilág. Elbeszélések, Budapest, Révai, 1906. (Magyar írók);
- Midas király. Regény, Budapest, Révai, 1906 (A Nyugat könyvei), 1928. (Révai magyar klasszikusai, Közművelődési könyvtár, 1932, 1939. Budapest, Szépirodalmi, 1967. (Magyar elbeszélők);
- Budapest, Révai Ny., 1940. (A magyar regény száz éve), Bukarest, Kriterion, 1974. Budapest, Magyar Könyvklub, 1995. (Klub klasszikusok), Budapest, Kossuth, 2007. (A magyar próza klasszikusai), Budapest, Unikornis, 2002;
- Solus eris. A gondolatolvasó. Góliáth. Regények, Budapest, Révai, 1907;
- Solus eris, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1972. (Kiskönyvtár);
- Kegyelem kenyér és egyéb elbeszélések, Budapest, Engel Ny., 1909. (Mozgó könyvtár);
- Jancsi és Juliska és egyéb elbeszélések, Budapest, Lampel, 1910. (Magyar könyvtár);
- Kultúra füzértánccal. Elbeszélések, Budapest, Nyugat, 1910;
- Kultúra füzértánccal. Elbeszélések, karcolatok, Budapest, Szépirod. K., 1951;
- Téli sport és egyéb elbeszélések, Budapest, Lampel, 1910. (Magyar könyvtár);
- Ifjúság. Elbeszélések, Budapest, Nyugat, 1911. (Nyugat-könyvtár);
- Lillias. Elbeszélések, Budapest, Lampel, 1911. (Magyar könyvtár);
- A tegnap legendái. Tollrajzok, Budapest, Révai, 1913. (Révai magyar klasszikusai);
- Régi és új színművek. Színházi bírálatok, Budapest, Lampel, 1914. (Magyar könyvtár), 1947. (Magyar dolgozók könyvtára);
- Színházi esték. Tanulmányok, Budapest, Élet, 1914. (Az „Élet” könyvei);
- Az utolsó jelenet. Novellák, Budapest, Schenk, 1910. (Mozgó könyvtár);
- A tóparti gyilkosság és egyéb elbeszélések, Budapest, Athenaeum, 1915, 1918. (Olcsó regény);
- A tóparti gyilkosság. Jancsi és Juliska, Budapest, Eri, 2006;
- A tóparti gyilkosság. Kisregények és válogatott elbeszélések, sajtó alá rend. FALLENBÜCHL Zoltán, Budapest, Szépirodalmi Kiadó, 1961;
- A tóparti gyilkosság. Őszi napsugár, Kisregények, sajtó alá rend. FALLENBÜCHL Zoltán, Budapest, Szépirodalmi, 1986;
- A gyanú. Elbeszélések, Budapest, Singer-Wolfner, 1917. (Milliók könyve), Révai, 1943. (Regénykönyvtár), Szépirodalmi, 1981;
- A kém és egyéb elbeszélések, Budapest, Athenaeum, 1918;
- A kritikáról, Budapest, Genius, (Genius könyvtár 17.), [192?]
- A kritikáról, Budapest, Genius, 1920. (Genius-könyvtár);
- Magyar humoristák. Anthológia, Budapest, Athenaeum, 1920;
- Költők és szerzők. Irodalmi karcolatok, Budapest, Athenaeum, 1923;
- Elbeszélések, Budapest, Magyar Bibliophil Társaság, 1926. (bibliofil kiadás);
- A Berzsenyi dinasztia. Tollrajzok a mai Budapestről, Budapest, Révai, 1928.(Révai magyar klasszikusai);
- Őszi napsugár. Regény, Budapest, Közművelődési Rt., 1929. (Közművelődési könyvtár);
- Őszi napsugár. A gyanú, Budapest, Népszabadság Kv., 2007. (Népszabadság könyvek);
- Mozi Bandi kalandjai. Regényes elbeszélés, Budapest, Tolnai, 1931;
- Mozi Bandi kalandjai. Ifjúsági elbeszélés, Budapest, M. Keresk. Közlöny, 1914;
- Nagyvárosi képek, Budapest, Révai, 1932. (Közművelődési könyvek, Révai magyar klasszikusai);
Válogatott elbeszélések. VOINOVICH Géza válogatása, Budapest, Révai, 1944;
- Ambrus Zoltán levelezése, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1963. (Új magyar múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 6.);
- A bazár ég. Novellák, elbeszélések, Bukarest, Irodalmi Kiadó, 1964.
- A türelmes Grizeldisz. Elbeszélések, A gondolatolvasó. Kisregények, vál. és sajtó alá rend. FALLENBÜCHL Zoltán, Budapest, Szépirodalmi, 1978;
- Színház, vál. és sajtó alá rend. FALLENBÜCHL Zoltán, Budapest, Szépirodalmi, 1983;
- Válogatott novellái, Budapest, Magyar Napló Kiadó, 2009;
|
|
|
|
|
|
|
AMBRUS Zoltán (Debrecen, 1861. február 22. - Budapest, 1932. február 28.): író, kritikus, újságíró.
Ambrus Gizella apja, Fallenbüchl Zoltán nagyapja. Apai ágon székely nemesek, anyai ágon elmagyarosodott német család utóda. Debrecenben, Nagykárolyban és Budapesten végezte iskoláit. 1878-tól jogot hallgatott Budapesten, de doktori vizsgát nem tett, 1882-ben a Földhitelintézet tisztviselője lett; itt hivatali főnöke, Arany László fölfigyelt írásaira, és segítette pályakezdését. 1885-86-ban kilenc hónapig Párizsban a Collège de France-ban és a Sorbonne-on irodalmi előadásokat hallgatott. Hatott rá Ernest Renan személyisége és filozófiája. Mély, ám csalódásba forduló vonzalom fűzte Márkus Emíliához. Első feleségét korán elveszítette; 1894-ben újra nősült. 1890-ben A Hét alapító tagja volt, majd másfél évtizedig vezető munkatársa. 1892-ben a Petőfi, 1899-ben a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1897-től szabadfoglalkozású volt. 1900-ban Blaskovich Sándorral szerkesztette az Új Magyar Szemlét; 1903-ban a Jövendő főmunkatársa lett, 1906-ban pedig – Ignotus oldalán – a Szerda szerkesztője. 1903-ban Voinovich Gézával útnak indította a Klasszikus Regénytár sorozatot.
Az 1910-es években lassanként kiszorult az irodalmi élet középpontjából, a Nyugatnak már csak a perifériáján jutott számára hely. 1911-ben az Akadémia levelező tagja lett. 1917-től a Nemzeti Színház igazgatója volt; 1922-ben méltánytalan támadások után eltávolították tisztéből. Ezután a Pesti Napló publicistája lett. Utolsó éveiben visszavonultan élt.
1879-ben megjelent első írása, egy színibírálat. Párizsi útja előtt csak kritikusként és esszéíróként tevékenykedett, témát főként az egykorú magyar és francia irodalom adott neki. 1886-ban az Ország-Világ novellapályázatának egyik nyertese volt, s a siker megsokszorozta szépírói ambícióit. 1891-92-ben a Magyar Hírlap folytatásokban közölte legnagyobb terjedelmű regényét, a Midas királyt, amely átdolgozás után, könyv alakban 1906-ban jelenet meg. A tragikus végkifejletű, önéletrajzi elemekben bővelkedő mű a századvégi értékválság megszólaltatója, életérzésében és stílusában több szállal fűződik a szecesszióhoz. Festő főhőse a szürkeség, a törpeség közönséges, haszonelvű világa ellen lázad, sóvárogja a teljességet, a nagyságot, a mítoszt, amely elveszett a reneszánsz óta. Ambrus Zoltán kortársaihoz hasonlóan később is szívesen bízta közlendőit érzékeny, erkölcsileg kifinomult, az összeütközéseket mélyen megélő figurákra. Művészregényei (Őszi napsugár, eredeti címén: Szeptember, 1895; Giroflé és Girofla, 1899; Solus eris, 1903), ha más-más hangnemben is, a létezés csődhelyzeteit, a dilemmák megoldhatatlanságát ábrázolják. A gyanú (1892) című kisregénye a józan ész és logika, az önhitt racionalizmus mindenhatóságát vitatja. A századforduló előtt megjelenő novelláskötetei (Ninive pusztulása és egyéb történetek, 1895; Hajótöröttek, 1897; Pókháló kisasszony, 1898) szintén a meghasonlás, az egyensúlyvesztés tükrözői. Fő témájuk a fegyelmezett, kötelességteljesítő hétköznapi élet és a kalandokba hívó vágyvilág ellentéte, a sztoikus és az életigenlő létfölfogás ütközése. A lírai, vallomásos hang, a szecessziós stílusdekorativitás a századforduló után visszaszorul Ambrus Zoltán elbeszéléseiben, s erős tárgyiasítás, ironikus-szarkasztikus tónus lép a helyébe. Az újabb kötetek (Árnyékalakok, 1901; Kevélyek és lealázottak, 1903) főként az ember kisszerűségét, értéktelenségét ábrázolják. Hasonló hangnem és látásmód jellemzi dialógusregényeit is (Berzsenyi báró és családja, 1902; A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegénye, 1907). A laza jelenetfüzérek a parvenü zsidó famíliát és a hozzá törleszkedőket egyaránt nevetségessé teszik. Ambrus Zoltán további művei az egyre növő szkepszis és rezignáció jegyében fogantak. A külön kötetekben (Ámor és a halálfej, 1909; Téli sport és egyéb elbeszélések, 1909; Kegyelemkenyér és egyéb elbeszélések, 1909; Az utolsó jelenet, 1910; Ifjúság, 1910; Jancsi és Juliska és egyéb elbeszélések, 1910) és az 1906-ban induló életműkiadásban úgyszintén megjelentetett újabb novellák a kiábrándulást, az eszményhiány és az értékpusztulás láttán érzett fájdalmat és fölháborodást tükrözik. A Kultúra füzértánccal (1911) című epizódsorozat egyszerre szatírája a dilettáns művésznek és az elmaradott, kisszerűségbe süppedt vidéki életnek. Ambrus Zoltán egyetlen ifjúsági regénye (Mozi Bandi kalandjai, 1912) gúnyirat a pesti kamaszok mozi- és erőkultusza ellen, s a régi ideálok tiszteletét sugalmazza. A tóparti gyilkosság (1914) című kisregény gyermekkori emlékekre épül; eszmélkedő hőse a lét tragikus és semmis voltára döbben rá a játékok közepette, felnőttként ugyanígy. A világháborút, allegorikusan bár, a szépíró Ambrus Zoltán is elítélte (A kém és egyéb elbeszélések, 1918). Az 1920-as években számottevő epikai munkája már nemigen született, harmadik dialógusregénye (A Berzsenyi-dinasztia, 1928) is fáradtabb, invenciótlanabb az előzőknél. A publicisztika, valamint az irodalom- és színibírálat Ambrus Zoltán egész pályafutását végigkísérte. Szellemes, lényeglátó, az élet fonákságaira fogékony újságíró, kritikusi gyakorlatában pedig a normatív esztétika követője volt. Esszébe, vitairatba hajló, legfőként a francia irodalom nagyságaival foglalkozó tanulmányait két kötet fogja össze (Vezető elmék, 1913; Költők és szerzők, 1923). 1904-ben elsőként ültette át Flaubert Bovarynéját.
Ambrus Zoltán termékeny alkotó volt, életműve azonban hullámzó színvonalú. Regényeit napi- és hetilapok közölték először, ezért határidőkhöz igazodva, folytatásokban készültek; többségük nélkülözi az egységes átformáltságot. Elbeszéléseinek java kiérleltebb, csiszoltabb. Ambrus Zoltán "tudós" író, művei mindig elemző karakterűek, választékos, világos stílusúak, s az oktató szándék sem idegen tőlük. Magányos jelensége a századfordulónak: nincs köze a regionalizmushoz, az anekdotizmushoz, s a szociológiai érdeklődésű naturalizmus is kevéssé jellemzi. Szerepe a kezdeményezőké; újdonsága a gondolatiságban, a világ- és emberlátásban, valamint a hangvételben rejlik.
OSZK MEK - Irodalmi Szerkesztőség (Lőrinczy Huba szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, Akadémiai Kiadó, 2000)
vissza
Ambrus Zoltán munkái 1–16., Budapest, Révai, 1906–1913.
- 1–2. Midas király I–II. kötet, Budapest, Révai, 1906,
- 3. 1916.Álomvilág. Elbeszélések, Budapest, Révai, 1906.
- 4. Berzsenyi báró és családja. Tollrajzok a mai Budapestről, Budapest, Révai, 1911.
- 5. Solus eris. Regény, Budapest, Révai, 1907.
- 6. A Berzsenyi-leányok tizenkét vőlegénye. Tollrajzok a mai Budapestről, Budapest, Révai, 1907.
- 7. Törpék és óriások. Novellák, Budapest, Révai, 1907.
- 8. Őszi napsugár. A gyanú. Elbeszélések, Budapest, Révai, 1907.
- 9. Giroflé és Girofla. Regény, A türelmes Grizeldisz. Elbeszélés, Budapest, Révai, 1908.
- 10. Leányok, asszonyok. Elbeszélések, Budapest, Révai, 1908.
- 11. Budapesti mesék. Elbeszélések, Budapest, Révai, 1908.
- 12. Furcsa emberek. Elbeszélések, Budapest, Révai, 1908.
- 13. A tegnap legendái. Tollrajzok, Budapest, Révai, 1913.
- 14. Vezető elmék. Irodalmi karcolatok, Budapest, Révai, 1913.
- 15. Nagyvárosi képek. Tollrajzok, Budapest, Révai, 1913.
- 16. Régi és új világ. Elbeszélések, Budapest, Révai, 1913.
Idegen nyelvű kötetkiadás:
Francia:
- Soleil d'automne [Őszi napsugár]. Roman, Paris, Champion Impr., 1910. (Bibliotheque hongroise de la Revue de Hongrie);
Német:
- Der Verdacht. Roman. [A gyanú], Einzig. ber. Übertrag. von Stefan J. Klein, Leipzig, Stern-Bücher-Verlag, (Stern Bücher 8.), [1919];
A válogatott bibliográfiát szerkeszti: Kekk Adrienn (OSZK – Elektronikus Dokumentum Központ – Magyar Elektronikus Könyvtár)
|
|
|
|
|
|
|